Lukácsi evangéliuma

Mi lehet Jézus állampolgársága?

2018. február 24. 21:31 - Lukácsi Katalin

wp_20161108_11_24_12_panorama_2.jpgHa már Macron az Európai Unióról konzultálna velünk, ez alkalmas apropó arra, hogy feltegyem a kérdést, vajon Jézustól milyen választ remélhetne? Az Európai Unióról mindenképpen akartam írni ebben a posztsorozatban, de mielőtt ezzel foglalkozok, először még egy másik kérdést kell tárgyalnom. Jézus kívülről vagy belülről szemléli az Európai Uniót? A jog nem ismeri a feltámadott állampolgár esetét… ráadásul 2000 év alatt kissé megváltoztak a jogrendszerek és a térkép is, de mi lehet Jézus állampolgársága? És értelmes-e egyáltalán a kérdésfelvetés?

A cikkem végén még reflektálni akarok arra, hogy értelmes-e Jézus állampolgárságára kérdezni, de egyfajta válaszom máris van rá. Értelmes azért, mert már megkaptam ezt a kérdést. Éppen azon a vitaesten, amikor a Hogyan politizálna Jézus? témáját jártuk körül a hallgatósággal Bukovics Martin az Azonnalitól rákérdezett erre. Egyáltalán mi volna Jézus állampolgársága? Nyilván a kérdés nem volt véresen komoly. A következő ötletek merültek fel bennünk: vatikáni, magyar – izraeli.

Gondolatkísérlet. Tételezzük fel, megjelenik egy személy, azt állítja magáról, hogy ő Jézus. Hogyan tudná magát azonosítani? Megmutatja a stigmáit? Stigmatizált már volt pár szent is. DNS mintavétel után adategyezést találnánk a torinói leplen találtakkal? Na de a torinói lepel eredetisége tudományosan vitatott, ezért akár még az is lehetséges, hogy az „igazi” Jézus DNS mintája, és a leplen találtak nem azonosak. Ha elég privát és közvetlen információkat adna Jézus a Jézus korabeli viszonyokról, akkor a korszakot ismerő tudósok sokasága kezdené el vizsgálni a válaszait (már ha komolyan vennék őket), vajon igazak lehetnek-e az állításai. Ismerjük a rabbinikus történetet arról, hogy rabbik vitájába szól bele az Úr eldöntendő azt, amire a rabbik tiltakoznak, mondván tessék neki is a vita szabályait megtartva érvelnie igaza mellett… Aztán vagy igazat adnak neki, vagy nem. Eltartana pár évig, évezredig, örökké tartana, ha a történésztársadalomra bíznánk ezt a kérdést. Bár azért nem vagyok ennyire szkeptikus, csak jelzem, a tudomány épp azért gyönyörű, mert nem dogmatikus. A történészek egyértelműen eldönteni nem tudnák, azért tudósok, hogy (az állítólagos) Jézusnak igaza van-e saját korára vonatkozóan.

Jézust elmeorvosi vizsgálatra is elküldenék, ezt el ne felejtsem! :D

Hitünk lényegi mozzanata Jézus beazonosításának kérdése. Megelőlegezem a választ. Ugyanúgy nem tudnánk egyértelműen és végérvényesen eldönteni, hogy Jézus Jézus-é, ahogy azt sem lehetne (és lehetett) eldönteni egyértelműen és végérvényesen, hogy Jézus-e a Messiás. Erre felel a filozófiailag nagyon fontos szegény Lázárról szóló történet záró epizódja. Miután a dúsgazdag elkárhozik, és látja a mennyben a szegény Lázárt, kérlelni kezdi Ábrahám ősatyát, hogy küldje el a szegény Lázárt a dúsgazdag családjához, és figyelmeztesse őket, hogy ők már el ne kárhozzanak. De Ábrahám így felel: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.” (Lk 16, 31) Mi van? Pedig egyszerű józan ésszel magunk is azt mondanánk, hogy ha választás napján megjelenne mindannyiunk előtt külön-külön mondjuk Szent István, és azt mondaná, hogy gyermekeim, menjetek el szavazni, mert ettől függ a haza üdve, akkor tuti mindenki elmenne! Épp ellenkezőleg! Azontúl, hogy mindenki szívinfarktust kapna, ami nem segítené a választáson való részvételt, mennyi volna az a töredék százalék, aki hitelesnek ismerné el a „jelenést”? Legfeljebb annyit mondhatunk, hogy kb. ahányakat elriasztana, annyiakat nyerhetne meg.

Ki tudja hányszor botlottunk már bele életünk folyamán egy hajléktalan, esetleg egy menekült vagy csak egy egyszerű polgár bőrébe bújva a mi Messiásunkba? Nem tudom a választ. Ami fontosabb, nem tudom azt mondani, hogy egyszer sem, mert nem tudom a választ. Engedjük tehát most el azt a kérdésfelvetést, hogy Jézus hogyan azonosítaná magát, mert hajlok arra, hogy a végidő előtt sehogy. (Nem beszélve arról az aspektusról, hogy a kereszténység szerint amikor a zsidóság megtér, akkor jön el a végidő. Márpedig ha egy élő személyről bebizonyosodna, hogy ő Jézus, akkor legalább is kihívás előtt találná magát a zsidóság.)

Akkor úgy tegyük föl a kérdést, vajon Jézus saját magát melyik állam polgárának tartja (a mennyországot leszámítva)? Mahmoud Abbas és köre szívéhez kaphatna, ha Jézus Izraellel azonosulna. Nem olyan régen Mahmoud Abbas azt találta mondani, hogy Jézus palesztin volt – hacsak úgy nem. Ha a születési legendát nézzük, Betlehem valóban ma palesztin földnek számít, de amikor Jézus született az Júdea néven egy kliens királyság volt, ami ma ugye nem létezik. Izraellel egy külön posztban fogok foglalkozni. Az egész posztsorozatom igazából izraeli belügyekkel kellene foglalkozzon, na de ha ezt mondom, akkor ezzel azt állítom, hogy Jézus izraeli állampolgárnak tartaná magát. Esélyesnek tartom.

Viszont, jól tudjuk, létezik a kettős állampolgárság intézménye! Húha… Jézust bizonyára minden országban, ahol csak gyülekezete van, a legforróbb szeretettel fogadnák. A másik pedig, hogy vannak országok, köztük Magyarország, amelyet felajánlottak Máriának, esetleg személyesen Jézusnak. Lengyelország ugyan egy köztársaság, de 2016 Krisztus Király ünnepén Krisztus királyságának nyilváníttatott. A működő európai monarchiák is állhatnak Jézussal valamilyen jogviszonyban. Eszembe jut erről a töprengésről az a „mém”, amelyen a Google szeretné megmutatni Istennek, hogy „Ön hol áll”: mindenhol…

google_terkep_es_isten.jpg

Nem szeretném Jézust szétszakítani, ezt szeretném a legkevésbé, de ha az a kérdés, hogy ki fogadná szívesen Jézust állampolgárként, hogy ne sértsünk meg senkit, nem kettős, hanem százszoros állampolgárságról beszélhetnénk… Viszont így a Jézus állampolgárságára vonatkozó kérdésfelvetés elveszti az értelmét. Van olyan állam, amely Izraelen kívül a többinél talán kitüntetettebb viszonyban állhat Jézussal? Van bizony, és ez a Vatikán. Tudom (el-elfelejtem, de tudom ;) ), nem minden keresztény katolikus, de az talán elfogadható, hogy a Vatikánon kívül nincs olyan állam, amely intézményileg egy egyházzal volna kizárólagosan azonos. A Vatikán ráadásul a létét hazudtolná meg, ha Jézusnak nem adna állampolgárságot. Függetlenül tehát attól (amennyire független tudok lenni), hogy katolikus vagyok, én ezt a két állampolgárságot gondolnám Jézus osztályrészének: izraeli és a vatikáni.

Vatikáni-izraeli kettős állampolgárság, azért ez tényleg elég menőn hangzik, és kb. Jézus lehetne az egyetlen szűk keresztmetszet, akire valaha is vonatkozhatna. Egy baj van ezzel. Se Izrael, se a Vatikán nem tagja az Uniónak. E szerint a logika szerint nemcsak mi magyarok maradnánk ki a Macron-féle konzultációból (hiába vagyunk EU tagok), hanem Jézus is, csak ő azért, mert nem uniós állampolgár. Na jó, de attól még lehet véleménye az Unióról :D Holnap erre fogom keresni a választ.

A felső képet én készítettem a Kneszetben, az izraeli Parlamentben, és Chagall munkáját ábrázolja. Az alsó kép forrása: patheos.com.

* * * * * * * *

Ezen bejegyzés is egy posztsorozat része, amelyet a nagyböjt alkalmából indítottam. Arra teszek kísérletet, hogy 46 napon át mindennap konkrét politikai (de nem pártpolitikai!) témák mentén keressem azt, mi lehet Jézus álláspontja. Kizárólagosság nélküli töprengések, vállaltan gyarló és töredékes útkeresés, „az Úr arcának keresése”, ahogyan azt XVI. Benedek pápa írta A Názáreti Jézus című trilógiájában. Fogadjátok szeretettel, türelemmel, megértéssel. Imádkozzunk és gondolkodjunk együtt!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lukacsikatalin.blog.hu/api/trackback/id/tr4513695232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása