És mára jöjjön az a téma, amely nélkül egy rendes, tisztességes állampolgárnak, különösen, ha fehér keresztény, aludni sem volna szabad. A Hiszekegy-be is be kellene építeni, valahogy úgy, ahogy a két világháború között a mindennapi tanítás a nemzeti hiszekeggyel indult… Elnézést a sok profán avagy deszakralizáló párhuzamért, de a kerítés jutott mostani szigorú böjtös péntekemre, és van bennem némi fásultság a témát illetően. Szépen összefoglalja a 2010-18-as Orbán-kormányok működését, hogy feltehetően nem az Alaptörvény lesz az emlékezetben legmaradandóbb szabályozása, hanem a 1401/2015. (VI. 17.) számú kormányhatározat a déli határzár építéséről.

Amikor a Szemlélek szervezte Hogyan politizálna Jézus? (ahonnan a posztsorozatom is a címét kölcsönözte) vitaesten beszélgettünk, egy hallgató föltette a következő kérdést: keresztény gyakorlat szerint mi a helyes lépés akkor, ha a keresztény megoldást az emberek csak kisebbsége, akár 49 %-nyian támogatják? Fontos kérdés. Itt a keresztény gyakorlat nem hinném, hogy eltérő volna univerzális és működő közösségszervezői, vezetéselméleti módszerektől. Mert valóban egy szempont az igazsághoz való ragaszkodás, ami a legfontosabb, és amire kötelezve vagyunk, de ez a szempont nem temetheti maga alá teljes egészében a közösség egyben tartásának és a béke megőrzésének feladatát. Még Jézus is mond olyat, hogy nem oszt meg minden igazságot tanítványaival (bár örömmel megtenné), hiszen nem mindre készültek még fel.

A déli határzárat, egészen a pontosan a határőrizeti célú ideiglenes kerítést (az ideiglenes jelző bejáratott már a magyar történelemben…) nemhogy Magyarország 51 %-a, hanem minimum 77 %-a támogatja. Azért írom, hogy minimum, mert most csak 2015 szeptemberi felmérést találtam, azóta ennél akár magasabb is lehet ez az arányszám. Tehát ha esetleg keresztény elvekből kiindulva a kerítés gondolatát elvetnénk, a kerítést igénylőinek magas aránya akkor is el kellene gondolkodtatnia bennünket. Természetesen a többség dönt érve nem egy univerzális érv, az erkölcsöt nem írhatja felül, és a többség is tévedhet, hajaj… Itt viszont a keresztény elveket a kerítés (önmagában) nem írja felül.

Miért fogalmazok és érvelek ilyen körülményesen, amikor a jobboldalon politikai krédó a kerítés helyessége? Mert az én politikai ethoszommal nem vág egybe a kerítésépítés gyakorlata. A kerítésépítést azonban sokféleképpen lehetett volna kommunikálnia a kormánynak – már ha maradt volna még valamilyen más mondanivalója ezenkívül.

A menekültekkel vagy migránsokkal való (itt teljesen mindegy, hogy melyik) embertelen bánásmód sehogy nem fér bele a keresztény elvekbe, de egy kerítés megépítése és a hatóságok esetleges embertelensége két teljesen különálló jelenség, és nem kell, hogy az egyikből a másik következzen. A magyar kormánynak ráadásul kötelessége a schengeni határok védelme. Hogy Európában a határzárak újra divatba jönnek, ez számomra aggasztó, mert az Európai Unió egyik legfontosabb áldása és az egyik legvágyottabb vívmánya (különösen valaha még a vasfüggöny mögül nézve) a határok eltűnése volt. A menekült vagy migráns válság azonban története talán legnagyobb kihívása elé állította Európát. A déli határzárunk nevében egyelőre ott van az ideiglenes jelző, meglátjuk, hogy ez a helyzet tényleg ideiglenesnek bizonyul-e Európában. Ha a magyar történelem egészét nézzük, a szovjet katonák ideiglenes itt tartózkodása valóban ideiglenesnek bizonyult. És az is igaz, hogy mióta létezik az Európai Gazdasági Közösség, majd az Európai Unió újra és újra létét meghaladó kihívásokkal nézett szembe, de még mindig létezik.

Hogy a kerítés felépítésével a magyar kormány működő állam látszatát keltette, az nem baj.

Hogy észlelték a problémát, és volt hozzá víziójuk, az sem baj.

Hogy más mondanivalóval nem ajándékoztak meg minket, az viszont baj.

Az olyan közösség, mint a Viszlát Kétharmad mozgalom, lehet single issue kezdeményezés, de egy kormány: nem.

Nem leszek talán demagóg azzal, ha azt mondom, hogy a kerítés valóban megnehezítette az illegális migrációt, de azért Magyarország problémáit egy csapásra nem oldotta meg. Nemcsak azért hazug az áprilisi választás tétjévé a kerítést tenni, mert egyetlen ellenzéki párt sem akarja azt lebontani, hanem mert a magyar embereket más kérdés is foglalkoztatja, sőt, még csak nem is a migráció a leginkább.

Megejtő az a romantikus kép, amit a Wikipédia őriz a szerb-magyar határzárról. Bőr Benedek fotója.

* * * * * * *

Ezen bejegyzés is egy posztsorozat része, amelyet a nagyböjt alkalmából indítottam. Arra teszek kísérletet, hogy 46 napon át mindennap konkrét politikai (de nem pártpolitikai!) témák mentén keressem azt, mi lehet Jézus álláspontja. Kizárólagosság nélküli töprengések, vállaltan gyarló és töredékes útkeresés, „az Úr arcának keresése”, ahogyan azt XVI. Benedek pápa írta A Názáreti Jézus című trilógiájában. Fogadjátok szeretettel, türelemmel, megértéssel. Imádkozzunk és gondolkodjunk együtt!