Lukácsi evangéliuma

Miben közös egy haredi és Bulányi György? - a sorkatonai szolgálatról

2018. március 15. 00:06 - Lukácsi Katalin

wp_20160804_15_25_22_pro_nevvel.jpg

Kissé spoilergyanús Jézus erőszakmentességéről szóló cikkek után a sorkatonai szolgálattal kapcsolatos álláspont keresését beharangozni… De máris új fénytörést kap a téma, ha eszünkbe jut az az ország, ami ma is otthona Jézusnak, és ahol ma is nagy politikai viták tárgya a kötelező katonai szolgálat: Izrael. Izraelben persze nem azért vitatkoznak, mert eltörölnék – bár volna béke, hogy a sürgetettség megszűnjön –, hanem hogy a vallásos ortodoxia vállaljon-e szolgálatot vagy sem. A rendszerváltás előtt kicsiben nálunk is zajlott ilyen vita, csak itt ez csúnyább volt a pártállam torz működéséből fakadóan. Kereszténydemokrataként álmodozzunk-e a kötelező sorozásról? (Most, hogy a sorozásról kell írnom, rá kell döbbennem, hogy egy új szóval ajándékozta meg a magyar szókincset az elmúlt időszak pártpropagandája, és nehezemre esik a sorozást ettől függetlennek hallanom.)

Benjamin Netanjahu és Orbán Viktor páratlannak már csak hasonlóságaik miatt sem nevezhető kormányzásának köszönhetően úgy festene, hogy az izraeli és a magyar politikai helyzet rokon egymással. De ez nincs így, és nemcsak azért, mert Izraelben a terrorfenyegetettség több mint süket duma, és nemcsak azért, mert Izraelben a miniszterelnökök börtönbe is juthatnak, hanem mert Magyarország egy ezer éve létező kelet-közép-európai állam, Izrael pedig egy 70 éves közel-keleti. Izraelben sokkal színesebb a politikai paletta, és ami Magyarországon például nem létező irányzat, ott jelentős erőt képviselnek a vallási hagyománnyal szembeni kritikus, de jobboldali, erősen hazafias pártok. Magyarországon értelmezhetetlen volna jelenleg ez a vita, de Izraelben világos, hogy vallásos pártok más, szintén erősen hazafias pártokkal csaphatnak össze például az ortodoxia sorkatonai kötelezettségével kapcsolatban. Ráadásul Izraelben olyan vallásos irányzat is létezik, amely államellenes, legalább is államszkeptikus. Ez Magyarországon megint elképzelhetetlen volna.

Az ortodoxiát leszámítva egész Izraelt felháborítja, hogy az állam adományait a markánsan vallásos közösség ugyan elfogadja, de katonai szolgálatban sokan közülük áldozatot nem vállalnak. Ilyen vitákon koalíciós kormányok bukhatnak, és amikor így van, akkor általában senkit nem érdekel a tényleges vallási megfontolás. Ráadásul, szóval, hát… halvány elképzelésem, amely távoli és homályos, az, hogy a rabbijaik tanítását követő, katonai szolgálat szigorítása ellen tüntető ortodox közösséggel viszonylag nehezen lehet szót érteni. És itt a nehézség konvergál a lehetetlenhez. A katolikus válasz blogot szorozd össze a KDNP-vel és hatványozd, és akkor kapsz talán megközelítőleg hasonló keményfejűséget :D

Ez nem túl pozitív jellemzés, de bennem mégis a csodálat a meghatározó. Az, hogy vallásos zsidóság ma létezik a világon, az számomra egy csoda. Vannak ezek a viták, vannak, és kemények, súlyosak, megnehezítik a társadalom életét, és a gyönyörködés épp nem jut senkinek közben eszébe, de én mégis mindig könnyes szemmel néztem a Jeruzsálemben sertepertélő ortodoxiát. Olyan természetességgel vették ismét birtokukba a szent várost, mintha az elmúlt 2000 év meg sem történt volna, pedig az az elmúlt 2000 év olyan masszív volt, súlyos és tragédiákkal terhes, hogy soha véget nem érőnek tűnt. Szomorú, hogy az ortodoxia azzal jelenik meg a hírekben, és azzal jelenik meg a társadalomban, hogy éppen mit nem akar – ezzel is emlékeztethet minket a markáns katolicizmusra –, de hogy egyáltalán megjelenhet a hírekben, én ettől boldog vagyok. Szomorú, hogy a zsidósággal kapcsolatban sokkal megengedőbb a hozzáállásom, mint a katolikussággal szemben, talán magasabb a mérce, mégis önmagammal vagyok én is szigorúbb, de azért a katolikusság léte soha nem volt annyira és annyit veszélyben, mint a vallásos zsidóságé. És amikor én meglátok bárhol egy ortodox zsidót sétálni, először az jut eszembe, hogy örülök, hogy él, hogy csoda!, hogy él, és csak sokadszorra jut eszembe, hogy alighanem Isten is csak így értetlenül gyönyörködik bennük :D <3

Szóval a sorkatonai szolgálat. Nem kérdés, hogy ha valaha is adódna ismét a kötelező sorkatonai szolgálat Magyarországon, lehetővé tenném az attól való mentességet, de lehetővé tenném azt is, hogy nem fegyveres katonai szolgálatot is választhasson egy hívő. Kereszténydemokrata politikustól nem menő semmit sem kívülről megmondani az intézményes egyháznak, de én mondjuk az egyház helyébe bocsánatot kérnék a Bokor közösségtől. Lélekmentés volt az, amit a keresztény kisközösségek, köztük fáklyalángként a Bokor, végzett a Kádár-rendszerben. A katolikus egyház – és úgy gondolom, hogy az egész ország is – hálás lehet mind Bulányi Györgynek, mind a lelkes és aktív Bokor-tagságnak.

Izrael védjegye a nőkre is kiterjedő kötelező sorkatonai szolgálat. Egy fiatal államot kovácsol ez egybe, tovább éltetve azt a csodát, hogy 2000 év után született újjá az ország. Magyarországon a Varsói Szerződés dicstelen évtizedei után ugyanez nem jelent pátoszt. Nem hiszem, hogy férfiakat a katonaság tenne inkább férfivá, vagy ez adna erősebb erkölcsi tartást hazánknak. Ugyanúgy nem hiszek ebben, ahogy abban sem hiszek, hogy a törvények betűi pótolhatják a hiányzó hagyományt és szellemiséget. Nekünk, magyaroknak először újra meg kell tanulnunk szeretni hazánkat, szeretni benne egymást, elismerni, hogy sokfélék vagyunk, és ez jó így. Míg Izraelben a hazaszeretethez sajnos valóban hozzátartozik az állandó készenlét, addig ez Magyarországon nincs így, és dolgozzunk inkább azon, hogy soha ne is legyen szükség a sorkatonaságra!

 

A fotót a Yad Vashemben készítettem, direkt azzal a céllal, hogy a történelmi igazságtételt szimbolizáljam vele. Vallásos zsidó fiatalok olvasnak a kiirtásukra tett kísérletről az újjáalakult zsidó államban.

* * * * * * *

Ezen bejegyzés is egy posztsorozat része, amelyet a nagyböjt alkalmából indítottam. Arra teszek kísérletet, hogy 46 napon át mindennap konkrét politikai (de nem pártpolitikai!) témák mentén keressem azt, mi lehet Jézus álláspontja. Kizárólagosság nélküli töprengések, vállaltan gyarló és töredékes útkeresés, „az Úr arcának keresése”, ahogyan azt XVI. Benedek pápa írta A Názáreti Jézus című trilógiájában. Fogadjátok szeretettel, türelemmel, megértéssel. Imádkozzunk és gondolkodjunk együtt!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lukacsikatalin.blog.hu/api/trackback/id/tr413739862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása