Lukácsi evangéliuma

Egy jól működő demokráciában akár még a kórház privatizációról is szólhatna a közélet, és nem a taktikai szavazásról

2018. március 22. 23:03 - Lukácsi Katalin

korhaz-egeszsegugy-1024x576_24-hu.jpg

Csak hogy magamat is lehetetlen helyzetbe hozzam, amikor készítettem a posztterveimet, beírtam olyan témákat is, mint amiről most fogok. Halogatom már egy ideje, de kicsit motiváció is a számomra, hogy ebből a kérdésből, amiben a lehető legkevésbé tudok szakmai meglátásokat tenni, mégis mit hozok ki :D Ma a kórház privatizációt járom körbe.

Talán azért is idegenkedek a témától, mert csodával határos módon – bár már 30 éves vagyok – betegként még soha nem jártam kórházban. Magasabb láznál nem nagyon volt súlyosabb bajom, és a családom sem beteges. A szüleim is csak egyszer-egyszer voltak kórházban. Igazán hálás vagyok. Ettől függetlenül pontosan látom és tudom, hogy az egészségügy a legégetőbb kérdés itthon. Nem akarom sokkolni Habony Árpádot, de még a migrációnál is sokkal jobban érdekli a választókat.

A jóléti állam előtt álló legnagyobb kihívás az egészségügy. Hazabeszélek megint, de a jóléti állam forrásvidékénél is megtalálható a keresztény ihletettségű politika. Az első jelentősebb szociális törvénycsomagot a bismarck-i Németországban fogadták el. A programban pedig annak a Wilhelm Emmanuel Ketteler püspök tervezeteire támaszkodtak, aki útjára indította a keresztényszocialista mozgalmat, a katolikus munkásegyleti körök szervezését, és aki hatására írta meg XIII. Leó a Rerum novarum kezdetű, első szociális enciklikát. A jóléti állam gondolatára ugyanakkor rásüthetnénk a keresztény jelzőt történeti összefonódás nélkül is, hiszen elesettek segítése, társadalmi felzárkóztatás, egyének egyenlősége, ezek szépen illeszkednek a keresztény tanításhoz.

Érdekes az, hogy nyugati, keresztény gyökerű civilizációnkban az államok két (minimum két) teljesen eltérő szerepfelfogása él a gyakorlatban. Gosta Esping-Andersen dán szociológus különböztet meg három különböző típust (amely vegytisztán ritkán fordul elő) a szociáldemokrata állam (pl. a svéd), a konzervatív állam (pl. a német) és a liberális állam (pl. az USA). Skandináv tudósról lévén szó, tipológiája lényegében egy értékvállalás is, és a skandináv modell dicséretéről, legitimációjáról is szól. Ugyanakkor vannak olyan szempontok, amelyek alapján modellek felvázolása nélkül is egyértelmű és markáns különbségek rajzolódnak ki egyes államok között. Hol magas az állami újra elosztás? Mekkora az állam szerepvállalása a szolgáltatói szektorokban? Mennyire tekinti fontos feladatának az állam az igazságosság és a szolidaritás értékének megvalósítását?

Kontinentális nézőpontból a kis államot valló angolszász modell ijesztő, különösen az államszocialista örökség után, de hogy melyik modell a keresztényi, arra egyértelmű válasz nincs. Az egykulcsos adó kérdéskörét tárgyalva már írtam, hogy hatalmas vita van arról, mely szemlélet passzol inkább az evangélium üzenetéhez. Legalább annyi érv halmozódott fel az egyik, mint a másik oldalon. Az egykulcsos adó a liberális kis állam irányhoz illik, míg az erőteljesebben disztributív, visszaosztó állam felfogáshoz a sávos adózás.

Ebbe a komplex állami szerepfelfogásról szóló vitába illeszkedik az a kérdés is, hogy mekkora szerepet engedjünk a piacnak az egészségügy területén. 1) Ideális esetben senki nem volna beteg, 2) ideális esetben mindenki tehetős volna, az elsővel kapcsolatban nincs jézusi mondat, de a másodikkal kapcsolatban Mesterünk örökül hagyta azt a meglátását, hogy szegények mindig lesznek közöttünk, tehát e két ideális eset kizárva.

Megjegyzés: Sokat gondolkodok Jézus ezen mondatán, nem jellemző rá, de már-már cinikusnak is fest ez a kijelentése. Úgy hangzik el az evangéliumban, hogy Júdás felrója Jézusnak, miért engedi a drága olaj elpazarlását arra, hogy megkenjék vele őt. Erre válaszolja Jézus azt, hogy szegények mindig lesznek köztetek, és hát ez a megkenés már szenvedését és halálát készíti elő. Viszont ez a János evangéliumában hangzik el, amely nem történeti riportszerűségéről híres, nem vagyok benne biztos, hogy ez a mondat valaha is elhangzott Jézustól.

Társadalmainkban rengeteg olyan ember él, aki olyan betegségtől szenved, amelyet önmaga nem tud ellátni, és amelynek gyógyítását önmaga nem tudja finanszírozni. Így volt ez mindig is civilizációnk során, és sok helyütt így van ez most is, és tehetetlenek vagyunk ezzel kapcsolatban. Ugyanakkor a 19-20-ik századra megjelent az állami felelősségvállalás eszméje, amely addig csak kis közösségekben vagy az egyházban volt jelen. Ami ma jóléti szolgáltatás, azt valaha mind az egyházak látták el, a nemzetállamok megjelenésével azonban mind több és több feladatot vállalt magára az állam.

Nem tudok erről igazán lineárisan írni, hiszen egyszerre több folyamat zajlott le civilizációnkban párhuzamosan, amelynek gyümölcse lett az, hogy jogi szabályozásban megjelenjen az emberi egyenlőség eszméje. Nem tudom, mennyire tapogatózok jó helyen, de talán épp ez az egyenlőség eszme generálhatja az államokkal szemben azt az igényt, hogy azok felelősséggel tartoznak polgáraik iránt. Hogy melyik államkoncepció hol húzza meg az egyén, a társadalom és az állam felelősségének határvonalait, ebben van országonként jelentős eltérés.

Komolyan és figyelemre méltóan lehet érvelni keresztény szempontból az egyén felelősségének, ugyanúgy az állam felelősségének hangsúlyozása mellett is. Itt egyéni érzületek, élmények, közösségi szocializációk, hagyományok döntenek, kevésbé a kristálytiszta evangélium. Amiben az evangélium utat mutathat, az a társadalom egyben tartásának, békéje megőrzésének fontossága. Mivel itt Jézus újat nem tanít, támaszkodhatunk az ószövetségi prófétákra is, akikre maga Jézus is támaszkodott, és akik írásaiban, kiáltványaiban, vádbeszédeiben gyönyörű szolidaritás eszme bontakozik ki. Teljesen mindegy, hogy melyik állami szerepfelfogást vallja magáénak az adott ország, a lényeg, hogy konfliktusait békésen tudja kezelni, a társadalmat ne engedje atomizálódni és szétszakadni, és lehetőséget hagyjon az egyéni kiteljesedésre is.

Széles horizonton vizsgáltam a jóléti állam kérdését, mert nem gondolom, hogy egyértelmű vagy általános keresztény válasz adható a kórház privatizációval kapcsolatban. Magyarországon örülünk, ha a modern demokrácia vívmányát mint egy nyugati modellt, úgy ahogy megtartjuk. Sajnos még mindig Kádár atyuskát keressük politikusaink között, hogy éppen az egészségügybe akarjuk beengedni a piaci elveket, ez talán nem időszerű. Gazdaságunk korlátozott volta miatt előbb-utóbb szembe kell néznünk az egészségügy fenntarthatóságának kérdésével, amihez érett politikusok és érett társadalom egyaránt szükséges. Ha ez adott volna, bár ettől csodás gyógyulások nem történnének, de rengeteg problémánk megoldódna egy csapásra.  Nagyon-nagyon élvezném, ha közéletünk ilyen politikai vitákról szólnának.

 

A borítókép forrása a 24.hu.

* * * * * * *

Ezen bejegyzés is egy posztsorozat része, amelyet a nagyböjt alkalmából indítottam. Arra teszek kísérletet, hogy 46 napon át mindennap konkrét politikai (de nem pártpolitikai!) témák mentén keressem azt, mi lehet Jézus álláspontja. Kizárólagosság nélküli töprengések, vállaltan gyarló és töredékes útkeresés, „az Úr arcának keresése”, ahogyan azt XVI. Benedek pápa írta A Názáreti Jézus című trilógiájában. Fogadjátok szeretettel, türelemmel, megértéssel. Imádkozzunk és gondolkodjunk együtt!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lukacsikatalin.blog.hu/api/trackback/id/tr9413768684

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása