Sokat írtam az elmúlt időben a Jobbikra való átszavazásról. Az egyik nagy dilemmája a 2018-as választásnak ez. De van egy másik dilemma is a jobboldalon, és ez a MSZP-re, DK-ra való átszavazás, különösen az utóbbi. Sőt, egy kiábrándult fideszes számára, még dilemmaként sem tud megjelenni a legesélyesebb DK-sra való átszavazás. Ami érthető. Ha bárhol egy kiábrándult konzi képes lesz átszavazni a NER-szűkítéséért egy DK-s jelöltre, ő lesz a választás erkölcsi győztese (mások számára a legnagyobb áruló, de ha a hősök megítélése egységes volna ma Magyarországon, nem volna semmilyen probléma). Gondoljunk azonban arra is, hogy baloldali, liberális állampolgárok Jobbikra való átszavazása ugyanúgy nagy lépés a félhomályba, és a Magyar Narancs cikkét olvasva, úgy fest, lesznek ilyenek, nem is egy. Én magam is a Jászságban abban reménykedem, hogy a helyi DK-s szavazók meg tudják majd haladni önmagukat, és ha nem is tömegesen, de számottevően átszavaznak majd Budai Lóránt jobbikos jelöltre. Illő tehát, ha én is teszek egy gesztust, és egy DK-s jelöltre való átszavazásra buzdítok.
Mielőtt a konkrét körzetre rátérek, fontosnak tartom, hogy erkölcsi megfontolásokat illesszek az elvtelennek tűnő „minden mindegy” taktikai szavazás alátámasztására. Tóta W. Árpád írta frappánsan azt, hogy a taktikai szavazás nem arról szól, hogy „bárkire” hajlandóak vagyunk átszavazni, hanem hogy „mindenki másra”, mint a fideszes jelölt. A hangsúly így érezhetően más. A taktikai szavazás nem a pártokról szól, és nem is arról, hogy ismét „politikusbútordarabokat” szeretnénk bejuttatni a parlamentbe melegedni. Hanem a választók közötti szövetségről és bizalomról, ahogy azt Petróczi Rafael cikkében a fogolydilemmához hasonlította. Alföldi Róbert nem azért szavazna át egy jobbikos jelöltre, mert Vona Gábornak akarja adni a szavazatát, hanem mert esélyt akar adni Magyarország megújulására. Amellett én sem tudnék buzdítani, hogy szavazzunk át Gyurcsány Ferencre, de az átszavazás során valójában nem a pártpolitikusok mellett köteleződünk el, hanem a többi átszavazóval kötünk egy láthatatlan szövetséget. Biztos vagyok benne, és így is van, hogy sok DK-s szavazó fog országszerte más párt jelöltjeire átszavazni. Annak a jobboldalinak, aki esetleg egy DK-sra való átszavazáson gondolkodik, ez jusson az eszébe, hogy ő nem az adott DK-s politikusnak köteleződik el, hanem DK-s szavazó honfitársaival köt egy laza, semmire nem kötelező, egyszeri, mégis szimbolikus szövetséget.
A konkrét körzet, amiről mesélni akarok, az a 12. kerület. Egy markánsan jobboldali, polgári körzet, ahol ráadásul a Fidesz egyik legvállalhatóbb arca, Gulyás Gergely indul, azonban csak 40 %-on áll (a taktikaszavazas.hu szerint). Az ellenzéki jelöltek közül pedig a legnagyobb támogatottsággal Bauer Tamás volt SZDSZ-es, DK-s politikusok van az első helyen. Véletlenül csöppentem be egy Facebook csoportba, ahol a körzet szavazói beszélik át a taktikai szavazásra buzdítás teendőit. Elámultam azon az aktivitáson, hogy ismert közéleti szereplők mint egyszerű civilek küzdenek azért, hogy a lehető legjobb esélyest találják meg a körzetben. Én is belevetettem magam, hátha Bauer Tamást személyesen meg lehetne győzni a visszalépésről, mondván ez nem a személye ellen szólna, hanem a körzet adottságából fakadna, érveltünk mi.
Kézen-közön végül sikerült személyesen felvennem a kapcsolatot Bauer Tamással, hosszan beszélgettünk az ország és a 12-ik kerület helyzetéről. Kiderült az, hogy nem fog visszalépni, mert saját álláspontja szerint ha rá nem is szavaznának át elégséges mértékben, az LMP-s jelöltre a DK-s szavazók sem tennék szükséges számban, és akkor már mégiscsak ő a legtámogatottabb ellenzéki. Ezt az álláspontot lehet vitatni, de mivel a körzetben nem történt felmérés, így tényekkel egyik oldal sem érvelhet, csak saját megfontolásaival.
Szeretném azonban megosztani az élményemet erről a beszélgetésről. Bauer Tamás DK-s politikus, zömével egyetért a DK mondanivalójának, és tartaná a pártfegyelmet egy esetleges DK-s frakcióban. Aki ennek ellenére vagy ezzel együtt jobboldaliként megfontolná, hogy mégis átszavazzon rá, szeretném pár szemponttal segíteni. Személyes beszélgetésem hatására egy tisztességes ember benyomását keltette, aki őszintén osztotta meg velem vívódásait. Sok politikussal adatott már meg beszélgetnem, tévedhetek, de valamelyest megtanultam különbséget tenni az őszinteséget illetően. Az is egyértelművé vált számomra, hogy Bauer Tamást nem a mandátum motiválja, és ő is racionális megfontolásokból marad jelölt. Az esélytelenség nyugalmával indult neki a kampánynak, töredékszavazatokat jött gyűjteni. Hódmezővásárhely döbbentette rá, hogy talán még sem lefutott itt minden.
A jobboldaliak és a DK-sok nézetkülönbségeit illetően Bauer Tamás elmondta azt is, hogy ő személy szerint nem azért nem támogatta a külhoniak kettős állampolgárságát, mert közömbös volna a külhoniak sorsa iránt, hanem mert a kettős állampolgárság saját meglátása szerint (korábbi külhoni politikusok véleményére is hivatkozott) elszívhatja az értelmiséget a külhoni régiókból, ami az ottani magyarság vesztet is jelentheti. Ezzel az állásponttal lehet vitatkozni, kell is, de jelzi, hogy nem egy nemzetellenes gondolkodóval állunk szemben. Bauer Tamás elutasítja a szociális demagógiát, azt már az SZDSZ-ben sem szerette, részben ennek is köszönhető a kilépése, ahogy a korrupciót is, szintén az egyik ok volt, amiért végül elhagyta a rendszerváltó pártot. Előterjesztője volt valaha egy átláthatóbb pártfinanszírozást sürgető törvénynek, amelyet azonban akkor nem fogadtak el. Képviselőként aktív munkát végzett és végezne.
Amely szempontokat most összeírtam, ez nem ellensúlyozza vagy teszi zárójelbe Gyurcsány Ferenc politikai tevékenységét, a külhoni magyarok ellen született szégyenteljes videót, és a nézetkülönbségek sokaságát, de egy embert formál meg a politikusból. Én tiszta lelkiismerettel tudnék átszavazni Bauer Tamásra, ha a 12-ik kerületben laknék, különösen abban a tudatban, hogy a Jászságban Budai Lóránt sikerét remélem. Teljesen legitim, és helyes, sőt, jó is, ha nem akarjuk feladni elveinket, és azért jobboldaliként egy DK-s politikusra nem szavazunk át. A legfontosabb most a részvételi hajlandóság, ha csak kín taktikai szavazósdival lehetne változást elérni, az a változás nem sokat érne. De ha mindezekkel együtt valaki mégis nyitott arra, hogy a 12-ik kerületben Bauer Tamásra átszavazzon, meg akartam nyugtatni, nem az ördöggel cimborál.
Szavazzunk a szívünk szerint akkor is, ha taktikailag szavazunk, tehát csak akkor osszuk meg a szavazatunkat, ha jó érvünk van rá, hogy nézetkülönbségeinket meghaladjuk. Én bátorítok mindenkit arra, hogy vannak ehhez jó érvek!
A kép forrása a 444.hu.