Lukácsi evangéliuma

A kereszténydemokrata politika lényegéről

2018. március 22. 01:14 - Lukácsi Katalin

pilate-eccehomo-crosswalk-com.jpg

Vannak olyan politikai irányelvek, amelyekről nem én állítom, hogy a keresztényi politikai gondolkodást képviselik, hanem az egyház enciklikákban köteleződött el mellettük. Az egyik legfontosabb ilyen a szubszidiaritás. Nehéz ezt magyarra fordítani, kisegítés elvének szokták, de ezzel a fogalommal nincs kisegítve az érteni akaró fül, talán nem túlzok, ha egyszerűsítve ezt az önkormányzatiságnak és a különböző szférák autonómiájának fordítom.

A szubszidiaritás elvét XI. Pius a Quadragesimo Anno kezdetű enciklikájával hozta be a köztudatba 1931-ben. Kiolvashatjuk a dátumból, ez az apostoli körlevél egyszerre újította meg a 40 évvel azt megelőző Rerum novarum pápai társadalmi útmutatást, és egyszerre reagált a világválság okozta sokkra is. Ez az enciklika pezsdítette fel a keresztények (elsősorban katolikusok) tudatos politikai szerepvállalását. Ez a fajta aktivitás Magyarországon is megújította a keresztény közéleti útkeresést, és ez a mozgolódás már nem a fundamentalista politikai katolicizmus stílusában, programjával képzelte el a társadalmi szerepvállalást. Erre a pontra datálható a kereszténydemokrácia megjelenése világszerte, és csírájában ekkor jelent meg hazánkban is, még ha párt formát csak 1944 végén nyert.

Perszonalizmus, szolidaritás és szubszidiaritás. Itt talán nem profán azt állítanom, hogy ez a három alapelv a kereszténydemokrácia szentháromsága. Az a politika, amely személyközpontú, az egyéni életet a társadalmi kapcsolatokban reméli kibontakoztatni, amely a közösségek együttműködését és összetartozását bátorítja, és amely féltőn óvja azok autonómiáját, csak az lehet kereszténydemokrata politika.

Gyönyörűnek tartom, hogy ilyen konkrét és vonzó formában sikerült kikristályosítani és megfogalmazni az evangéliumok társadalmi üzenetét. Sokan beszélnek arról, hogy Jézus nem volt politikus, sőt, már-már anarchista, tagadta a társadalmi valóságot. Az igaz, hogy Jézus küldetése egyetemes, a teljes és egész embert váltotta meg, amelyben a politika csak egy szféra a sok közül. Bár manapság már a történésztársadalom a politikatörténet jelentőségét nem tartja sokra, a döntő társadalmi folyamatoknak a politika síkján is meg kell jelennie. Tehát a megváltásnak is ;)

Bár a folyamatok a mélyben zajlanak, hosszú és lassú hullámokat vetve, a történelem úgy halad előre, hogy a változások a politika szintjén is meg kell, hogy jelenjenek, képviseltessenek és lezajlódjanak. Ha a mély, hosszú kifutású társadalmi folyamatok szervesen artikulálódnak a politikában, tehát a hatalom folyamatos visszacsatolással együtt halad a szolgált közösséggel, akkor a változások zökkenőmentesen mennek végbe és alakulnak tovább. Ha a mindenkori hatalom elszakad a társadalomtól, intézménye megmerevedik, akkor  következnek be a kataklizmák.

Ahogy a betonnak szüksége van tágulásához és összehúzódásához térre, hogy el ne törjön, úgy van szükségük autonómiára a közösségeknek. Saját folyamataikat, amíg lehet, maguknak kell irányítani, hiszen helyi szinten van meg hozzá a legtöbb tudás. A társadalmi szolidaritás másik részről pedig igényli, hogy az önkormányzatiság ne csapjon át elszigetelődésbe. A KDNP-n belül a közoktatás központosítása mellett az volt az érv (legalább is ez hangzott el legtöbbször), hogy a legszegényebb, leszakadó iskolára minimum ugyanannyi erőforrás juthat majd így, mint a legtehetősebb körzetekben, tehát elindul a felzárkóztatás. Sok mindent eredményezett a KLIK, de mondjuk ezt épp nem… :( Viszont tökéletesen alkalmas lett a rendszer arra, hogy a politika uralja az oktatást is, amire mint egy falat kenyér szorul rá a diák és pedagógus társadalom… Ja, nem.

A kereszténydemokrata hármas alapelv a keresztény emberképből fakadóan fekteti le, miként működhet sikeresen és békésen egy társadalom. Rugalmasan, valós értékek által összekötve kell kiegyensúlyozni az összetartozás, önkormányzatiság és önmegvalósítás célkitűzéseit. Ha bármelyik cél túlzott hangsúlyt kap a többi rovására, a társadalom egésze sínyli meg azt általában hosszú távon. Ami pedig már rövid távon is káros, mint az önkormányzatok megfojtása, az oktatás megbénítása, az egyházak pórázon tartása valamint a közhivatalok körében terjedő kontraszelekció, az hosszú távon a társadalom széteséséhez vezetne.

Jézus tanítását az évszázadok során az egyház és a keresztény művelődés azért fordította le a politika síkjára is, mert az lefordítható, mert Jézus tanításának a politika területén is meg kell tudnia szólalni. Mondani valóban és üzenetben kell azt keresni, és nem külsőségekben. Nem a keresztek sokaságában, nem az utalt pénzek mennyiségében, nem a kereszténységre hivatkozások számában mutatkozik meg egy politika keresztény ihletettsége, hanem a szubszidiaritás, a szolidaritás és a személyközpontúság hármasságában, tehát a tartalomban.  A kiszolgáltatott emberek elleni hergelést, társadalmi közösségek egymásnak ugrasztását valamint az autonómiák felszámolását nem nevezhetjük szükséges rossznak, vagy kellemetlen mellékhatásnak, hanem egyértelműen a kereszténydemokrata politika lényegével megy szembe. Lehetetlen ekként megvédeni a kereszténységet. Lehetetlen ekként képviselni a keresztény emberképet. Ráadásul a jelen politika a hatalmi intézményrendszer megmerevedésében és a társadalomtól való elszakadásában egyre kevésbé képes betölteni hivatását, szolgálni a társadalmat.

Nekünk keresztényeknek felelősségünk van, küldetésünk van, hűeknek kell lennünk saját hitünkhöz a politika területén is. Súlya van szavazatunknak, szerepvállalásunknak, kimondott szavainknak. Hitünk és nem pártunk tükrében gondoljuk azt át!

 

A borítókép Antonio Ciseri Ecce Homo című festményét ábrázolja, forrása: crosswalk.com.

* * * * * * *

Ezen bejegyzés is egy posztsorozat része, amelyet a nagyböjt alkalmából indítottam. Arra teszek kísérletet, hogy 46 napon át mindennap konkrét politikai (de nem pártpolitikai!) témák mentén keressem azt, mi lehet Jézus álláspontja. Kizárólagosság nélküli töprengések, vállaltan gyarló és töredékes útkeresés, „az Úr arcának keresése”, ahogyan azt XVI. Benedek pápa írta A Názáreti Jézus című trilógiájában. Fogadjátok szeretettel, türelemmel, megértéssel. Imádkozzunk és gondolkodjunk együtt!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lukacsikatalin.blog.hu/api/trackback/id/tr8113765500

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása