Számomra az Interstellar című film hátborzongatóan pontos ábrázolása az istenkapcsolat drámájának. Több szálon is. És ami a legizgalmasabb benne, hogy – akaratlanul, hiszen elvileg teljesen másról szól a film – abba enged minket bepillantani, hogy Isten mit él át, miközben azért gürcöl, hogy végre reagáljunk hívására, észleljük kapcsolatkezdeményezését. Hogy mit szenved!

Az elmúlt napokban történelemről, Szentírásról és hitünk történetiségének elemeiről írtam. De a keresztény hitnek és az én hitemnek messze nem csak történeti dimenziója van. Most egy olyan területről fogok beszélni, amiről napjainkban inkább a neoprotestáns közösségek szoktak, de természetesen a katolikus egyháznak is van bőven tanítása ezen a területen. A szellem.

Ismerkedve az őszinteséggel, kezdek rájönni, hogy kissé túlaggódtam a következményeket. Nem szeretek csalódást okozni, és akik az egyházi tanítást vagy a keresztény mainstreamet várják el tőlem, ők csalódnak a szavaimban. Ezt sajnálom.

Tegnap Jézusról írtam, de a katolikus hagyomány egyik másik fontos személyéről is nagyon kemény kijelentést tettem, amit nem fejtettem ki. Tegnapelőtti bejegyzésemben méltattam azt, ahogy a magyarság megajándékozta a katolikus egyházat a Nagyboldogasszony tisztelettel, a tegnapi bejegyzésben viszont kijelentettem az angyali üdvözletről, hogy nem történt meg. Mit gondolok akkor a Mária tiszteletről? Erről írok most.

Mielőtt folytatnám személyes hitem részletes megvallását, egy kicsit elidőzök azon, miért is engedem meg magamnak, hogy saját hitem legyen, mit jelent ez a saját hit?

Megengedni magunknak a saját hitet. Ez mit jelent? Hát nem arról szól az egyház hittérítő munkája, hogy mindenkinek saját hite legyen? Azt meg kell engedni magunknak? Az egyház és egyházak hittérítő munkája arról szól, hogy az embereknek az adott egyház szerinti hite legyen. Ezzel kapcsolatban a katolikus egyház egyedülálló a világ vallásai körében, mert van egy másik vallás, amit önmagán kívül helyesnek ismer el. A Szentszék 2015-ben nyilatkoztatta ki azt, hogy nem térít többé a zsidóság körében, mert a zsidóságnak zsidóságként kell az Örökkévalóval találkoznia. De ez most posztom szempontjából más történet, a kereszténység és a zsidóság különleges kapcsolatára mutat rá, ami számomra így önmagában is egy istenérv.

Miért fontos az, hogy hány százalékban tartalmaz Istent a Biblia? Hiszen pár radikális keresztény közösségen túl senki sem gondolja komolyan, hogy a Szentírásban mindent szó szerint kellene érteni. Ez nem egészen igaz. A mai napig megdöbbenek azon, hogy vannak komoly emberek, akik – csak mert a Bibliában ott van - történelmi eseményként kezelik Noé történetét, újságírói riportként olvassák Jób könyvét, vagy a politikai életben a jerikói falomlásból indulnak ki.

Akkor süssük meg azt a tortát, amihez tegnap az asztalra tettem a hozzávalókat! (Ez a „süljön el a képernyőn megjelenő pisztoly” erőszakmentes változata  )
Milyen kifogásom van János apostollal kapcsolatban?

Csokorba gyűjtöm a nagyon személyes, és nem feltétlenül a valódi, történeti János apostolt érintő kifogásaim:

Belekezdeni a legnehezebb. 10 éves csöndet megtörni csak még nehezebb. De mivel az a lényeg, hogy végre belevágok, ezért a szerkezetet nem komponálom meg különösebb műgonddal. Természetesen túlzok a 10 éves csönddel, hiszen beszéltem már a hitemről, de csak gátlásokkal és lemondással, most ennél tovább megyek.
Közös, tehát ökumenikus keresztény hitünk iránti tiszteletből írom azt, hogy a Szentírás a legfontosabb mankója és sorvezetője hitünknek. Illő, hogy első lépésként tisztázzam a viszonyom a Bibliához.

Ritkán szólalok meg a klímaváltozással kapcsolatban. De nem azért, mert tagadom azt a súlyos kihívást, amit ez az aggasztó probléma jelent, hanem mert valóban másra koncentrálok.

Hívőként közelítem meg ezt a jelenséget is. Hitem szerint az Örökkévaló ránk bízta a természetet, amely "sóvárogva várja" az irgalmasság kultúrájának beteljesedését. Ha irgalmasak vagyunk, az Istenhez válunk hasonlóvá, és ha irgalmasak vagyunk, nem lehetünk csak embertársaink iránt irgalmasak, hanem minden élőlénnyel szemben annak kell lennünk, sőt, meglátásom szerint az alkotott örökséggel szemben is, mégha azok csak tárgyak is.