Lukácsi evangéliuma

Mit tanulhatunk a klímaváltozásból?

2018. március 29. 01:11 - Lukácsi Katalin

tisza_felirat.jpg

Idézet két cikkből:
„A jég olvadását semmi esetre sem a növekedő átlaghőmérséklet okozza. […] Nagyon úgy tűnik, hogy ez minden idők egyik legnagyobb tudományos becsapása […].”
„- Igaza van azoknak, akik szerint ez az első klímaváltozás, amelyben az ember is vastagon benne van?
– Mértékadó tudós ezt ma már nem vitatja.”
A felső a Hit Gyülekezete blogjából, a második a Válasz.hu-ról származik. A mai cikkem nem a Hit Gyülekezetéről fog szólni, hanem a klímaváltozásról, az ember természettel szembeni felelősségéről. Nehezen tudok felülemelkedni ezen a hitgyülis cikken, de nem erre fogok reflektálni.

Vallomással tartozom. Mindent ebben a világban csak az ember szempontjából vizsgálok. Számomra ami van, az a történelem. Az igazságnak, az én szememben, a történelemben kell testet öltenie, és ott bomolhat ki a maga teljes valójában. Emberi interakciók során mutatkozik meg. A kereszténydemokrácia erre mondja, hogy perszonalizmus, de számomra a személyközpontúság nem csupán a kollektivizmus és az individualizmus közti középút, hanem a világegyetemben vagyok én személyközpontú. Isten leggyönyörűbb, legtökéletesebb, legfantasztikusabb alkotásának az emberi személyt tartom. Az az élet célja és értelme, a teremtéséé is, számomra Isten magányát oldja, Isten társasságát teljesíti be, saját képmására alkottatott. Amikor még nem voltam megkeresztelve, és tinédzserként az igazságot kerestem, erre azt mondtam volna, hogy az ember. Az ember és a személy lényegében azonos fogalmak, de a személynek van egy értéktöbblete, ebben a fogalomban megragadható a páratlan egyediség, és tetten érhető az elme „világló tisztása” is.

Számomra minden az ember, és ez nem önzés a részemről, hanem hiszem, hogy azért ennyire fontos számomra az ember, mert Istennek az, mert valójában senkinek sem lehet annyira fontos az ember, mint Istennek.

Ember- és személyközpontúságom azonban nem jelenti azt, egyáltalán nem, hogy közönyös volnék a természet iránt. A természet önálló jogon létezik, de olyat soha sem volnék képes leírni, és ezzel Isten szívét sértjük meg, szeretetét teremtménye iránt, hogy az ember a természetre kártékony lény. Kártékony tud lenni valóban, de önmaga kárára is tud lenni. Az én eszmém éppen az az emberről, hogy képes a természet javát szolgálni, az egész teremtett világ javát szolgálni. És ha képes, akkor akarjon is. Csak rá kell ébrednie erre a hivatására. Én el tudom hinni az emberről, az én eszményem olyan, hogy az ember képes a természetnek ugyanolyan méltó, felelősségteljes és szerető gondviselője lenni, mint ahogy Isten maga volna az. El tudom hinni az emberről, hogy Istennel magával közösségben lehet.

Egy kedves barátom, akivel rengeteget vitatkozom, ébresztett rá arra a szemléletre, hogy miként a természettel bánunk, az mondja el a legtöbbet rólunk. A szociológiában, a történelemben, politikában ismert toposz az, hogy ha egy közösség kisebbségével rosszul bánunk, akkor maga a közösség is rossz állapotban van. Mennyivel inkább igaz ez a természetre, amely semmilyen formában nem szól vissza! A cikk elején idézett Heti Válasz interjúban Rácz Lajos környezettörténész mondja azt: „a természet, az erdő nem szavaz”.

Valaha, civilizációnk kezdeteinél a természet viharai, áradásai kultúrákat roppantottak meg, és hiedelmek sokaságát váltotta ki, ma már sokkal kevésbé járja át társadalmainkat a természeti erők iránti szorongás. Mikor a modernkorra azt hittük, hogy végleg igába hajtottuk környezetünket, most kell szembesülnünk azzal, hogy mégse vagyunk urai a föld erőinek. A környezetvédő mozgalmak, Greenpeace, vagy a politika síkján Kioto, Párizs mind-mind fontos kezdeményezések, de ugyanannak a racionális, uraló szemléletnek a gyümölcsei, mint amely az ipari és technológiai forradalom motorját adta. Nem kell uralnunk a „klímánkat”, hogy változását visszájára fordítsuk vagy lassítsuk. Nem a gleccserek olvadására kell figyelnünk, és újra félelemből cselekvési terveket alkotnunk, mint ősi civilizációkban. Magunkat kell rendbe tennünk!

Ha csak kultúránk, gazdaságunk, társadalmaink drasztikus megváltoztatásával kerülhető el a klímakatasztrófa, akkor azt engedjük el. Nem leszünk képesek drasztikusan megváltoztatni társadalmainkat, eddig se voltunk soha. Egy-egy ilyen próbálkozásból pedig még nagyobb tragédia származott. Viszont energiáinkat fordítsuk helyette a felkészülésre a mi közreműködésünkkel is előidézett változásokra!

Nagyon begyöpösödött, modernkori, európai szemlélődő vagyok. El sem tudom képzelni, hogy a Golf-áramlat leállása tényleg bekövetkezzen, és akkor majd mi történik. Ennyire kiszámíthatatlan vagy ennyire negatív fejleményekre talán nem is készülhetünk. Egy kormánytól független médiumnál dolgozó barátommal beszélgettem, és ő mondta azt, hogy most leköti a kampány, egyáltalán jó, hogy van kampány, mert 4 éve semmi sem volt, néha eszébe jut, hogy mi vár vajon rá április 8-a után, de ha ennek a bizonytalansága határozná meg jelen hétköznapjaikat, akkor az a munkavégzésében akadályozná. Nem tudom, hogy mennyire reális egy optimista forgatókönyv a klímaváltozással kapcsolatban. Ez a fenyegető veszély legyen egy felhívás a számunkra, felhívás a számunkra, hogy éljünk addig is úgy, mintha akkor élnénk, ha kapnánk egy új esélyt. Le kell metszenünk magunkról, hétköznapi életünkről, kultúránkról, ami felesleges, ami öncélúan rombol, ami a létezés megtöretésével jár, és az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát egy sajátos formában terjesszük ki az egész teremtett világra. Legyünk felelős tagjai világunknak! Éljünk úgy, mintha az erdők, a tengerek, az állatfajok is politikai jogokkal bírnának mellettünk, és közösen kellene a mindenséget egyben tartanunk.

Az agyunk nem érzi, hogy a bőrünk lényegében egy egységet alkot vele, de szemünkön keresztül ezt a következtetést levonja. Ugyanúgy tanuljunk meg a természet iránt is mint hozzánk tartozó testrészért felelősséget vállalni! Ezt tanulhatjuk meg abból, hogy éghajlatunkban változást idéztünk elő. Lehetőség visszajutni Istenhez, hiszen a természettel is csak úgy élhetünk békében együtt, ha Vele is közösségben vagyunk. Ezért is vagyok hálás, hogy Ferenc pápa enciklikájában megemlékezett a teremtett világgal szembeni felelősségünkről. "Minden teremtménnyel együtt Istent keresve járunk ezen a földön, mert >ha a világnak kezdete van, és teremtett valóság, akkor azt kell keresni, aki kezdetet adott neki, azt kell keresni, aki teremtette<. [...] E világ szívében továbbra is jelen van az élet Ura, aki nagyon szeret minket. Ő nem hagy el bennünket, nem hagy magunkra, mert végérvényesen eggyé vált földünkkel, és szeretete mindig segít, hogy új utakat találjunk. Áldott legyen!"

 

A fotó a sajátom, a Tisza Tivadarnál.

* * * * * * *

Ezen bejegyzés is egy posztsorozat része, amelyet a nagyböjt alkalmából indítottam. Arra teszek kísérletet, hogy 46 napon át mindennap konkrét politikai (de nem pártpolitikai!) témák mentén keressem azt, mi lehet Jézus álláspontja. Kizárólagosság nélküli töprengések, vállaltan gyarló és töredékes útkeresés, „az Úr arcának keresése”, ahogyan azt XVI. Benedek pápa írta A Názáreti Jézus című trilógiájában. Fogadjátok szeretettel, türelemmel, megértéssel. Imádkozzunk és gondolkodjunk együtt!

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lukacsikatalin.blog.hu/api/trackback/id/tr5213787230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lali Lila 2018.03.29. 16:44:21

"Éljünk úgy, mintha az erdők, a tengerek, az állatfajok is politikai jogokkal bírnának mellettünk, és közösen kellene a mindenséget egyben tartanunk."

van ahol már léptek is egyet előre ebben, méghozzá Bolíviában:

www.globalisfelmelegedes.info/mit-tehetuenk/klimapolitika/733-bolivia-a-foeldanya-egyenlo-statuszaval-szentesiti-a-termeszetes-vilag-jogait

a Golf-áramlat leállásához nem tudom ajánlhatok-e angol nyelvű videót
youtu.be/jrYh3lMQXCw?t=1204

ha beindul, pikk-pakk át tud ugrani egyik állapotból a másikba, és egész Európa éghajlatát rántja magával

egyébként a fluktuáció jelentős részben asztronómiai ciklusok (Milanković ciklus) következménye - jelenleg hűlnünk kéne, ekkora hatása van az embernek a földművelés kezdete óta

A hitgyülis cikk maga az elmebaj, de igazad van, el kell engedni.

Jakab.gipsz 2018.03.30. 12:31:14

"Mit tanulhatunk a klímaváltozásból?"

Éspedig azt, hogy, a természet részeként, nem állhatunk, a természet felett.

kjapp · https://napfenyesblog.wordpress.com/ 2018.03.31. 07:58:07

"Lehetőség visszajutni Istenhez, hiszen a természettel is csak úgy élhetünk békében együtt, ha Vele is közösségben vagyunk."

Vele és csak Vele kell egységben élnünk, és majd kiderül mi az akarata a klímaváltozással kapcsolatban.

Doryyka 2018.04.01. 18:57:50

Honnan tudhatjuk, hogy nem egy glaciálisnak van épp vége? Azt sem tudjuk teljesen biztosan, mi van a Föld belsejében... vagy hogy a Nap mit tartogat... (távol álljak a H.Gy.-től, valódi választ akarok...)

Lali Lila 2018.04.04. 01:21:48

@Doryyka: wattsupwiththat.files.wordpress.com/2012/04/400000yearslarge1.gif

egy interglaciálisnak lenne éppen vége

a piros görbe jelenlegi értéke 407 ppm, kicsit nehezen is látni ahogy a grafikon végén kilő a magasba
süti beállítások módosítása