Nekiveselkedtem politikai témák vizsgálatához, mégis olyan előzetes kérdésfelvetés is létjogosult, hogy egyáltalán a demokráciáról mi lehet Jézus véleménye. Őszintétlen volna a részemről, ha posztomban arra keresném a választ: demokrata-e Jézus. (Természetesen nem az amerikai pártra értve.) Nemcsak azért nem életszerű számomra ez a kérdés, hiszen az egyház társadalmi tanításából építkező politikai irányzatot kereszténydemokráciának hívják, hanem mert a modern polgári demokrácia létrejöttét éppen, hogy elválaszthatatlannak tekintem a kereszténység görög-római kultúrát megerjesztő hatásától. Még tudományosan is vállalhatónak tartom azt az állítást, hogy az a rendszer, amit ma demokráciának hívunk, a názáreti Jézusnak köszönhetően bontakozott ki előttünk.

És ennél a pontnál érdemes egy lépést hátrébb lépnünk, hogy az üdvtörténet egészében szemléljük a kérdést. Az Örökkévaló, a világot teremtő és azt kezében tartó Úristen demokrata? Aligha fogalmazhatnánk meg ennél súlyosabb állítást. Pillantsunk mégis a teremtéstörténetre, a Tórára, a próféták küzdelmeire és Jézus életére, és figyeljük meg, milyen hatalomtechnika körvonalazódik bennük. Isten a Szentírásban sose tör a szabadakarat felszámolására. Törvényt ad, amelyek megsértéséhez jóvátételi lehetőséget csatol. Prófétákat útra indítva az igaz szó erejében bízik. Jézus tanításában pedig a szolgálatot nevezi meg a hatalom mércéjének.

Joseph Ratzinger Jürgen Habermas-szal folytatott beszélgetésében a következőképpen határozta meg a demokrácia legfőbb értékét: „Valóban az a lényeges érv a demokrácia mint a politikai rend legmegfelelőbb formája mellett, hogy lehetővé teszi mindnyájunk közreműködését a jog alakításában és a hatalom igazságos működtetésében.”

A mi háborús, gyarló, pusztításra hajlamos, kicsinyes és gyenge emberi természetünk ellenére, hogy képesek voltunk megalkotni és képesek vagyunk működtetni az ember egyenlőségére alapozott politikai rendszert, ezt az egyik legnagyobb csodának tartom történelmünkben. És innen nézve egyértelművé válik, hogy ez a csoda Isten közreműködése nélkül elérhetetlen és fenntarthatatlan lenne a számunkra. Valójában minden tett, amivel a modern államokban polgáraik a demokrácia építésén, erősítésén, kiszélesítésén és védelmén dolgoznak ihletett. A mindenséget alkotó Isten ihlet és sürget minket arra, hogy békésen, egymás jogát tiszteletben tartva, kötelességeinknek felelősen eleget téve mozdítsuk előre a közjót. Ez csodálatos! És a legcsodálatosabb az, hogy ez a nagyhatalmú Úr, amely előtt porszemekként vagyunk jelen, e demokratikus gyakorlatot magára is érvényesnek ismeri el, történelmünkbe csak törvényeinket elfogadva avatkozik be, és társadalmunk tökéletesítésén velünk közösen fáradozik! Ámulok az Úr gyönyörűségén, és gyöngédsége viszont szeretetre sarkall engem.

Ahonnan Joseph Ratzinger idézete származik: A szabadelvű állam morális alapjai. Barankovics István Alapítvány - Gondolat,  Budapest, 2007. 37. o.
A kép Ferenczy Károly Hegyi beszéd című alkotása, forrása: biblia.hu.

* * * * * * * *

Ezen bejegyzés is egy posztsorozat része, amelyet a nagyböjt alkalmából indítottam. Arra teszek kísérletet, hogy 46 napon át mindennap konkrét politikai (de nem pártpolitikai!) témák mentén keressem azt, mi lehet Jézus álláspontja. Kizárólagosság nélküli töprengések, vállaltan gyarló és töredékes útkeresés, „az Úr arcának keresése”, ahogyan azt XVI. Benedek pápa írta A Názáreti Jézus című trilógiájában. Fogadjátok szeretettel, türelemmel, megértéssel. Imádkozzunk és gondolkodjunk együtt!