Lukácsi evangéliuma

A kötelező hit- és erkölcstanról

2018. február 16. 13:32 - Lukácsi Katalin

A tavalyi nagyböjti posztsorozatomban, ahol a történeti Jézusról írtam, az érzékenyebb témákat péntekre időzítettem, hiszen péntekenként szigorú böjtöt tartottam. Ezt a logikát mostani posztsorozatomban is követni fogom, ahol tudom (bár a politikában sok érzékeny kérdés van). Szigorú böjt mellett talán tisztábban, kevesebb részrehajlással kereshetem a kereszténydemokrata utat. Ezért írok ma a kötelező hit- és erkölcstan kérdéséről, ugyanis a véleményem különbözik a keresztény (látszólagosan vagy valósan) többségi véleménytől.

Nem gondolom, hogy a kötelező hit- és erkölcstan bevezetése szükségszerűen a kereszténység ügyét és az evangelizálást szolgálná. A 777 által szervezett vitán, ahol Hodász András atyával beszélgethettem, egy érdeklődő feltette azt a kérdést, hogy támogatnék-e olyan pártot, amely megszünteti a kötelező hit- ér erkölcstant. (A videón 1:23:21-kor látható ez a rész.) Törekedtem diplomatikusan válaszolni, ebben a kérdésben András atya bátrabban beszélt (igaz, hozzátette, hogy ott csak az árnyoldalára hívta fel a figyelmet, hiszen árnyaltan kell ezt a kérdést is látni). A kötelező hittan óta megszűnt (legalább is nagyon megritkult) a plébániai hittan, nincs hozzá elég erőforrás sem egyházi, sem iskolai részéről – ez hangzott el tőlünk.

Az evangelizálás a keresztények számára ugyanolyan fontos parancs, mint a szeretet, hiszen ha felismertük Krisztust, és hogy Ő él, ezt az üzenetet úgyis tovább akarjuk adni. Minden hívőnek kötelező a „hittan”, hiszen állandóan képezni kell magunkat, állandóan fejleszteni kell a hitünket, állandóan meg kell küzdenünk gyengeségeinkkel, kételyeinkkel, és állandóan párbeszédben kell állnunk az Örökkévalóval. És jó, ha ezt hívő közösségben is megéljük. Egy világi intézmény tanrendjében kötelezően választhatóvá tenni a hittant, az viszont egy másik dimenzió.

Hitoktatóként azt tapasztaltam, hogy heti egy óra foglalkozás egy nem vallásos családból érkező gyermekkel, édes kevés, azt az üzenetet tudtam átadni, hogy feltétel nélkül szeretve van, és az élete végtelenül értékes – ami nagyon-nagyon fontos üzenet, de a többi tanár, tanító is ezt az üzenetet adja át. Vallástalan családból jövök, és megkeresztelkedésemben kulcsszerepet játszott egy gimnáziumi órám, de az nem a hittan volt, hanem a filozófia. De kulcsszerepet játszottak az irodalom órán tanult Ady- és József Attila istenkereső versei is. Másnál fontos szerepet játszhatnak, ha történelem órán szentek életútjával találkozik, Jézus életét is megismerheti ott egy nagyon izgalmas szemszögből, de történelem órán eshet szó arról is, ha eljutnak addig, hogy milyen vívmányai vannak a személyközpontú kereszténydemokráciának Európában. A tanár személye döntő. Nem kell ahhoz hittant tartani, hogy a nem vallásos családból származó gyermeket megérinthesse az igazság. A vallásos családból származó gyermek pedig sokkal jobban jár, ha plébániai hittanra és keresztény közösségekbe (is) jár. A kötelező hittan édes kevés.

Közhely, de a hitet nem lehet tanulni. Rátalálni/megkapni és megélni lehet, istenkapcsolatban és hívő közösségben bontakozhat ki! Az egyház erőforrásait a kötelező hittan helyett inkább a keresztény közösségszervezésbe fektetném, aminek a gyümölcse minimum ugyanaz, de inkább termőbb volna. Egy többségében gyakorlóan vallásos államban, hogy a világi intézményekben is kötelezően választható a hittan, az teljesen természetes – de egy vallásilag elbizonytalanodó országban a környezet más. Vigyázni kell azzal az illúzióval, mintha a kötelező hit- és erkölcstannal eleget tennénk a missziónknak. Kevésbé hatékony, ámde költség- és erőforrást igénylő eszköz. Legfontosabb a közösségszervezés!

* * * * * * * *

Ezen bejegyzés is egy posztsorozat része, amelyet a nagyböjt alkalmából indítottam. Arra teszek kísérletet, hogy 46 napon át mindennap konkrét politikai (de nem pártpolitikai!) témák mentén keressem azt, mi lehet Jézus álláspontja. Kizárólagosság nélküli töprengések, vállaltan gyarló és töredékes útkeresés, „az Úr arcának keresése”, ahogyan azt XVI. Benedek pápa írta A Názáreti Jézus című trilógiájában. Fogadjátok szeretettel, türelemmel, megértéssel. Imádkozzunk és gondolkodjunk együtt!

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lukacsikatalin.blog.hu/api/trackback/id/tr6913674344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

heizer 2018.02.22. 16:10:06

Alapvetően egyetértek. Az iskolai hittan tekintetében meg kellene hagyni az intézmények választásának szabadságát és fontosabb volna a plébániai.

De: az is fontos volna, hogy legyen egy fajta erkölcstan az iskolákban. Ahol elsősorban a társadalmi együttélés minimumait mutatnák be, és erről beszélgetnének (szerintem a legjobban filmekkel lehetne ezeket a témákat körüljárni). Azt erősíteni, tudatosítani, ne adj Isten gyakoroltatni, hogy a ne ölj, ne lopj, ne hazudj, másét ne kívánd, apádat és anyádat tiszteld, szeresd felebarátodat, nem valami poros vallás idejétmúlt szabályrendszere, hanem a társadalom és a gazdaság hatékony működésének, a társadalmi együttélésnek, a jó egyéni és társadalmi közérzetnek az alapja, meghatározó és elhagyhatatlan tényezője!

És még: a másik személyének és véleményének tisztelete, a kultúrált vita, a hatalom gyakorlásának elvei.

Kellene. Nagyon.

Lukácsi Katalin 2018.02.24. 22:55:37

@heizer: Az etika-oktatás részére valóban nem tértem ki a cikkben. Bár kicsit úgy vagyok vele, hogy az Ön által is felvetett kérdésekről kellene szólnia valójában minden humán órának, az irodalomnak, a történelemnek, a filozófiának, a társadalmi ismereteknek, a művészetnek stb. A legfontosabb feladatnak a gondolkodásra ösztönzést tartom!

heizer 2018.02.26. 10:07:01

@Lukácsi Katalin: Korábban én is ezt gondoltam.
Két ellenérvem van:
Manapság, kis kivételtől eltekintve, a nagy tömegekhez eljutó szórakoztató irodalom és filmművészeti alkotások tömege alapvetően pozitív erkölcsi képet sugall. A jó legtöbbször győz, a barátokért, embertársakért, az igazságért való kiállás, a szeretet mindent legyőz, együtt képesek vagyunk sok mindent elérni, stb.
Ennek ellenére az emberek nagy részére ezek a tömeges pozitív minták semmilyen jellemfejlődét nem gyakorolnak. Részben azért is, mert igazából erről az emberek ezt nem beszélik át, legalábbis a mondanivalók, az üzenetek szintjén.
Azt gondolom, hogy ez, a sokkal nehezebben befogadható szépirodalmi alkotásokkal, filozófiai elméletekkel még kevésbé művelhető hatásosan.

A másik ellenérvem az az, hogy a keresztények a hitük miatt tudják, hogy miért kell etikusan, erkölcsösen élniük.
De aki nem hívő, az ugyan milyen logikus magyarázatot kap arra, hogy miért jó, ha valaki etikusan és erkölcsösen él? Azonkívül, hogy sok üzenetet kap erről a kultúránkból, az oktatás során, igazából ez miért is fontos? Nagy eszmék, nagy háborúk nagy hőseinek persze fontos, de az egyszerű kis ember számára ez miért is szükséges, miért logikus? Miért fontos az is, hogy az egyszerű kis ember kérjen számlát, miért nem etikus a filmletöltés se?
Igazából az átlag ember az oktatás során nem szembesül azzal, nem látja ezt át rendszerben, hogy a sok kis apró erkölcsös lépés, az etikus viselkedés a társadalmi rend fenntartásának, a gazdaság működésének és a közösségi boldogulásnak az alfája!

Mondok még egy példát:
Gyakran játszunk a családdal társasjátékokat. Vannak játékok, ahol az egyéni előrejutást az is támogatja, ha ki tudunk tolni a játékostársakkal.
Több próbajátékot végeztünk. Tűélesen rajzolódtak ki olyan minták, hogy ha mindig mindenki arra tör, hogy a másiknak keresztbe tegyen, a játékok látványosan elhúzódtak időben, kínkeserves volt az egyetlen játékos célba érése is.
Ha olyan játékmintát követtünk, amiben az egyéni célba jutás minél gyorsabb elérése mellett mindenki arra törekedett, hogy a másikat ne hozza reménytelen helyzetbe, vagy akár segítse, a játékok gyakran harmad-negyedannyi ideig tartottak, és mindenki gyorsan egymás után beért a célba.

Nyílván ez a játék izgalma vagy humorforrás szempontjából kevésbé volt jó, de amikor beigazolódott a sejtésem, szíven ütött ez a minta (mellesleg kiváló esti beszélgetések alakultak ki ebből a gyerekekkel).

Csak arra akarok ezzel a hosszú fejtegetéssel utalni,. hogy szerintem igen fontos volna ezt kimondani, tudatosítani főleg hazánkban: erkölcsösnek és etikusnak lenni kimondottan előnyös és megéri. Nem csak a nagy idők, nagy dilemmáit megoldó nagy hőseinek, hanem az egyszerű embereknek is. És mennyire fontos az, hogy aki nem ezek szerint a szabályok szerint játszik, az a társadalom szempontjából miért nagyon káros.
süti beállítások módosítása