Lukácsi evangéliuma

Szombatról vasárnapra virradóan - a vasárnapi boltzárról

2018. február 22. 23:57 - Lukácsi Katalin

wp_20161011_17_52_04_pro.jpgVallomással tartozom. A szabad vasárnap törvény elfogadása idején nemcsak hogy még tagja voltam a KDNP-nek, hanem annak az ifjúsági szervezeten belül sem voltam ellenzője. Voltak, akik voltak. Még a Kerdem blogon is! született róla kritikus cikk. Én nem exponáltam magam az ügyben, tehát rám is okkal vonatkozott a „Baszódjál meg KDNP” című opusz. Tévesen azt gondoltam, az volt a benyomásom és feltételezésem, hogy a vasárnapi boltzár nem ütközne (heves) társadalmi ellenállásba. Szembesülnöm kellett vele, hogy csúfosan tévedtem.

Azért kérek elnézést, mert támogattam a vasárnap megszenteléséről is szóló törvényt? Ej-ej, és mi van a Tízparancsolattal? Érdekes és izgalmas vallás- és kultúrtörténeti jelenség az, hogy a kereszténység elengedte a pihenőnap parancsolatát, míg a zsidóság továbbra is mélyen ragaszkodik hozzá. Amilyen vehemenciával ószövetségi igeversekre szoktunk hivatkozni mondjuk az azonos neműek házasságát elítélendő, a pihenőnapra vonatkozó tilalmakat átlapozzuk a Bibliában.

Nem tartozik szorosan a témához, mégis roppant érdekes belegondolni abba, hogy a szombatot is tartó zsidó kereszténység miképp szűnt meg, miképp adta át a helyét a vasárnapot se tartó pogány kereszténységnek. A vasárnapot természetesen megünnepelték, csak nem úgy, ahogy a szombatot a zsidóság. Döntő és lényegi mozzanat volt az, amikor a kereszténység köréből meghaltak a szombattartók, a két vallás akkor vált el végérvényesen egymástól. A feltámadás szempontjából is szoktam nézni erre a roppant változásra. Mi történhetett ott, hogy az a zsidóság, amely – látjuk – a mai napig ragaszkodik a szombathoz, abból a zsidóságból egyesek egy másik napot kezdjenek el ünnepelni ugyanazt az Istent imádva? A feltámadást nem azért vasárnap ünnepeljük, mert a kereszténység ünnepelte a vasárnapot, és kitaláltuk, hogy akkor aznap emlékezzünk meg a feltámadásról, hanem mert a szombat kimenetele után a hét első napján találtak rá a tanítványok üresen a sírra! A vasárnap nem a hét hetedik napja. Az a szombat, a pihenésé. A vasárnap a hét elseje. Valami olyan erejű eseménynek kellett aznap történnie, amely képes volt egy kultúrát felülírni.

Na de visszatérve „az Úr napját szenteld meg” parancsolathoz. Ha boltzár és vasárnap, akkor Izrael és a szombat! Izraelben nemcsak a boltok vannak zárva szombaton (ahol zárva vannak, mert mondjuk Tel Avivban például nem annyira), de tömegközlekedés sincs! Egyáltalán nincs (csak az iránytaxik). Ez megnehezíti az életet, ez egy vallásos szokás ráerőltetése az országra… igen, ez mind igaz, de én gyönyörűnek találtam Izraelben a szombatot. Különösen a Jom Kippurt, amikor még a vallástalan! Tel-Avivban is teljesen elnéptelenedtek az utcák (hogy utána sétálókkal, családokkal, biciklizőkkel teljenek meg). Erre kevés a törvény. És ez a lényeg, erre kevés a törvény. És furcsán cseng ez az állításom, hiszen a Törvény, a Tóra az a minden a zsidóságban. És a kereszténység éppen azzal állít újat – Jézus –, hogy a törvények holt betűje nem üdvözít, mégis sokszor milyen törvénykezőek vagyunk mi, keresztények…

Gyönyörű gondolat, vívmány és adomány a szombat! Hiszem, hogy a zsidóságot az tartotta meg. Nálunk a kereszténységnél a vasárnap más. Talán azért is, hiszen egy tettet ünneplünk, a feltámadást. Máshonnan nézve szép gondolat az, hogy legyen egy nap a pihenésé. Ünnepnapok tagolják a szürke monotóniát, és adnak ritmust életünk menetének. De egy napot csak a törvény erejével megszentelni nem lehet! Egy modern államnak feladata az, hogy lehetőséget teremtsen a vallások szabad gyakorlásához, de a modern államnak nem feladata az, hogy egy kikopott szokást újraélesszen. Arra a közösségi lét van ott, a közösségi tanúságtétel ereje, és arra a törvény kevés!

A fotót Tel-Avivban készítettem Jom Kippur bejövetelekor az Allenby úton, jobboldalon a nagy zsinagóga épülete is látható.

 

* * * * * * * *

Ezen bejegyzés is egy posztsorozat része, amelyet a nagyböjt alkalmából indítottam. Arra teszek kísérletet, hogy 46 napon át mindennap konkrét politikai (de nem pártpolitikai!) témák mentén keressem azt, mi lehet Jézus álláspontja. Kizárólagosság nélküli töprengések, vállaltan gyarló és töredékes útkeresés, „az Úr arcának keresése”, ahogyan azt XVI. Benedek pápa írta A Názáreti Jézus című trilógiájában. Fogadjátok szeretettel, türelemmel, megértéssel. Imádkozzunk és gondolkodjunk együtt!

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lukacsikatalin.blog.hu/api/trackback/id/tr5513691146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

heizer 2018.02.23. 11:29:26

Noha nyilván keresztényként fontosnak tartjuk a vasárnapot, így támogathatjuk a vasárnapi boltzárat, azért a kormány és a KDNP egy valamit nem vett figyelembe amikor ezt a döntést meghozta: hogy a lakosság döntő hányada (bizony, több mint a 2/3-a) nem keresztény!

Ugyan még akkor lehetett volna ez nyerő ügy, de azért eléggé látszott már a döntés meghozatalakor (én személyesen akkor hangot is adtam ennek a saját környezetemben), hogy ez, politikailag, rossz döntés. Keresztényként persze nem, de ugye nem mi alkotunk többséget.

Pontosan azért amit leírsz: ma már ennek a hagyománya kitörlődött a néplélekből, még annyira sincs meg, mint a közeli Ausztriában.

Személy szerint én üdvözítőbbnek láttam volna egy olyan megoldást, ami arra fókuszál, hogy a hivőknek jogszabályban védett keretet ad arra, hogy vasárnap ne vegye fel a munkát (természetesen úgy, hogy a heti munkaidő kerete nem lehet kevesebb, mint az előírt, vagy a munkaadójával szerződésben vállalt, és a fizetése is csak a munkaszüneti napra jutó pótlékokkal lehetne kisebb.)

Ezzel ki lehetett volna küszöbölni azt az érzését az embereknek, hogy a keresztények miatt nekik rosszabb, őket hátrány éri ez miatt. Ráadásul komoly hátrány éri ez miatt azon keresztény dolgozókat is, akik nem a kereskedelmi szektorban dolgoznak.

Látni lehetett azt is, hogy tömegek vannak ma Mo-n, akinek ugyanazt jelenti a vasárnapi bevásárlás, mint a keresztényeknek a családi vagy közösségi együttlét. Nem volt jó ötlet, hogy olyas valamit veszünk el tőlük, ami számukra bizony ugyanúgy fontos, mint nekünk a mi általunk megélt vasárnap. Ők úgy és akkor tudtak együtt lenni, és lehet, hogy mi a hitünk miatt ezt nem tartjuk jónak, de ahogy mi a hitünk megélésének korlátozásaként tekintettünk a vasárnapi nyitvatartásra, úgy ők is az életük korlátozásaként a zárvatartásra.

Ajánlanék viszont figyelmetekbe valamit: már több ismerőstől, illetve ismeretlentől is hallottam, hogy rohamosan terjed az ünnepek idején való éttermi szolgáltatások igénybevétele. Tömegek vannak ma már, akik szenteste, karácsony napjain, újévkor, húsvétkor az ünnepi étkezéseket éttermekben veszik igénybe, vagy szállítattják ki, hogy a szállodai túlterheltségről ne is beszéljünk! Engem ez ugyan személyesen nem érint, de mélységesen fájdalmas, hogy vannak emberek akik mások kényelmének kiszolgálása miatt a legszentebb és legfontosabb egyházi és családi ünnepeket képtelenek meghitten vagy ahogy szeretnék, a maguk módján megélni.

Jakab.gipsz 2018.02.23. 16:16:53

Katus, Katus, kedves Katusunk !

Miből gondolod azt, hogy a teremtőnk, (az örökkön való és mindenható) pontosan úgy számlája a napokat mint ahogyan mi, a halandók.

A zsidókra pedig főleg a zsidó papságra ne hivatkozz, mert talán az sem véletlen, hogy nem tudtak egy olyan templomot felépíteni amiről állítólag pontos méretezést (terv-rajzot) kaptak.

Azt gondolom Te és Ők is hadilábon álltok az elemi matekkal, egyébként a szingularitás problémájába nem gabalyodnátok bele, mint ahogyan Mr. Hawking sem boldogult vele.

Gondolom ezért nyafogsz a nyolcadik napon azon mit csináljunk mi akkor amikor a teremtőnk semmit sem, azon a bizonyos hetedik napon.

élhetetlen 2018.02.24. 00:46:28

@heizer: Nehéz kérdés ez. Nem akarok okoskodni, de a vallásukat gyakorló katotlikusok sem egyformák. Van ismerős család, aki vasárnap délelőtt misére megy, van, amelyik ezt már évek sok éve nem tudja megcsinálni, mert a szülők vidéken megöregedtek, mentek segíteni a kertet művelni, aztán a szülők meghaltak, nyakukba szakadt a vidéki ház, és akkor mennek a templomba „feltöltődni”, amikor van egy lyukas félórájuk. Meg tudod mondani, melyikük hite erősebb? Mert én nem. A vasárnapi boltzár, nem a vallásról, és nem is a családokról szólt. Misék is vannak hétköznap reggel is, és akár este is. Még vasárnap is, ha délelőttös, és a család többi tagja otthon van, elmehetnek az esti misére, vagy fordítva. A családoknak fontos az együtt töltött idő, de szerintem nem okvetlenül fontos, hogy az a vasárnap legyen. „hogy tömegek vannak ma Mo-n, akinek ugyanazt jelenti a vasárnapi bevásárlás, mint a keresztényeknek a családi vagy közösségi együttlét.”. Ez csak részben igaz. Az tény, hogy a tini gyerekedről, meg a barátairól többet tudsz meg egy bevásárlás alatt, mint egy misén, de az is tény, hogy egy csomó család nem tudja hétköznap megoldani, hogy két hétre, vagy egy hónapra bevásároljon. Igen, „hallottam már” olyan munkahelyekről, ahol adott a munkaidő, és a túlórát fizetik, csak még nem volt hozzá szerencsém. (már nem is lesz, nyugger vagyok). A rugalmas munkaidő, meg azt jelenti, hogy amíg bírod, minden hétköznap. „de mélységesen fájdalmas, hogy vannak emberek akik mások kényelmének kiszolgálása miatt a legszentebb és legfontosabb egyházi és családi ünnepeket képtelenek meghitten vagy ahogy szeretnék, a maguk módján megélni.” Ez nem fájdalmas. Egyszerűen tény, hogy vannak szakmák, amivel emberek ezt vállalták. Ja, a szakács tölthesse otthon a szentestét, de a mentős, és az orvos, és az ápoló ne? Teljesen triviális, hogy aki vendéglátósnak megy, az azt vállalja, hogy akkor dolgozik, mikor a többi ember ráér. Nem? Egy szállodás zárjon be a legforgalmasabb időszakban, de azért fizesse ki az alkalmazottakat a be nem jött bevétel hasznából? Vagy csődöljön be, és akkor az alkalmazottak nyugodtan tölthetik otthon a napjaikat a családdal, miután elvesztették az állásukat? Az jó? Na, tényleg csak azt akartam mondani, hogy nem egyszerű, és csak azért írtam, mert látom, hogy látod a másik oldalt is, így talán volt értelme.

satie · http://321.hu/sas 2018.02.24. 16:29:46

nekem tetszett. Én amúgy mindennap együtt vagyok az úrral, az ókorival szemben a mai életvitel ezt jobban lehetővé is teszi, mert nem dolgozunk amúgy sem napi 14-5 órát a puszta megélhetésért. Minden szempontból jónak tartom, hogy mindenkinek legyen egy szabadabb nap lehetősége, mikor senki nem _kényszeríthet_ rá annyi munkát, mint a többin. Ugyanakkor radikálisan _korlátozni valakinek a jogát_, hogy a megélhetéséhez szükségesen bármikor, amikor lehetősége van, végezhessen munkát hülyeség és amúgy az alkotmányos alapjogok szellemiségével is ellentétes. Az meg, hogy pont ráérős vásárnapon pont a kiskereskedelmi tevékenység korlátozását szeretné valaki erőltetni, egyenesen nevetséges, nem szól másról, mint, hogy megmutatjuk, hogy a véleményünket ráerőltetjük másokra. A hatalmaskodók hatalmaskodnak. Én szeretném, ha a boltosnak is lehetne egy lehető legteljesebb pihenőnapja, nem szeretném, hogy kedve ellenére adja el nekem a tejet. De ha van valaki, aki például a vasárnapot felüdülően együtt töltötte a családjával és az Istenével - és ezek után van kedve beállni a pultba, és nekem mondjuk megromlott a tegnapi tejem és SOS kéne a gyerekemnek, akkor hadd legyen már jó mindenkinek. Persze a most jövő automata boltok mindezt megoldják, de az elvről van szó, hogy ne hatalmaskodjanak felettünk.

miketbeszéltek 2018.02.24. 23:57:29

@Jakab.gipsz: "A zsidókra pedig főleg a zsidó papságra ne hivatkozz, mert talán az sem véletlen, hogy nem tudtak egy olyan templomot felépíteni amiről állítólag pontos méretezést (terv-rajzot) kaptak."???

heizer 2018.02.26. 11:48:14

@élhetetlen: " Meg tudod mondani, melyikük hite erősebb?"
Ezt természetesen én nem tudom megítélni a misére járási szokásaiból senkinek. Egy hívő katolikusnak egyáltalán nem mindegy mikor van a mise, a vasárnapi szentmisét csak a szombat esti váltja ki (vagyis egyenértékű vele) de a szerda reggeli az nem.
"A családoknak fontos az együtt töltött idő, de szerintem nem okvetlenül fontos, hogy az a vasárnap legyen."
A katolikus vagy más keresztény családoknak fontos, hogy a vasárnap munkaszüneti nap legyen. Az életünk rendje miatt (pl. iskola, másik családtag munkahelye) a legkézenfekvőbb megoldás a vasárnap. Ezért írtam, hogy a problémát nem a totális tiltás felől kellett volna megfogni, hanem a szabad vallásgyakorláshoz való jog felől, ahol a munkaadót kötelezik hogy a vallásos embert, ha kéri, és ha a munkaadó és a munkavállalók számára ez megoldható, ne ossza be munkára vasárnap (vagy szombaton). Ez nem képzelhető el úgy, hogy ez miatt mások károkat szenvedjenek.

" Egyszerűen tény, hogy vannak szakmák, amivel emberek ezt vállalták. Ja, a szakács tölthesse otthon a szentestét, de a mentős, és az orvos, és az ápoló ne?"
Azért tegyük már tisztába, hogy a belvárosi étterem működtetése a társadalom szempontjából közel sem olyan fontos, mint a mentő, rendőr, tűzoltó, kórház, vagy a tömegközlekedés.

"Teljesen triviális, hogy aki vendéglátósnak megy, az azt vállalja, hogy akkor dolgozik, mikor a többi ember ráér. Nem?"De.
Természetesen tudom, hogy a vendéglátás legtöbb formája önmagában arról szól, hogy amikor a többségnek szabadideje van, akkor ő dolgozik. Ez miatt ez bizony egy elég gyilkos munkakör, úgy az alkalmazottak egészsége, mint magánélete szempontjából. A vendéglátós munka önmagában, lényegénél fogva a harmonikus családi élet ellen dolgozik. Pontosan azért gondolom azt, hogy legalább azokon az ünnepeken amik a legfontosabbak minden évben, legalább akkor legyen meg a lehetősége az ünnepre, és ne legyen a munkavégzésre presszionálva.

élhetetlen 2018.02.26. 17:45:55

@heizer: Értem, amit írsz, csak nem látom a „nagyüzemi” kivitelezhetőséget. Manapság, mikor egy emberről azt sem tudod megmondani, hogy szőke, vagy barna, mert festi a haját, hogyan várod el egy tulajdonostól, hogy megítélje, hogy valaki hívő katolikus, vagy csak azt mondja, hogy ne kelljen hétvégén bemenni? Igazolás a paptól a hétvégi miséről? A másik vetület. A vallásosnak jár a szonbat, vagy vasárnap. Ha egy fiatalt nézünk, akár családot, akik hét végén hazamennének a szüleikhez, mondjuk vidékre, mert a szülők akkor vannak otthon, az nem számít, nem fontos? Nekik ez legalább olyan fontos, mint egy vallásosnak a mise. Ki marad vasárnapra? A kevés, nem vallásos magányos? Jó lesz, mert magányos is marad, mert, mikor szórakozhatna, ismerkedhetne egy pl. kiránduláson, akkor ő dolgozik? „Ez nem képzelhető el úgy, hogy ez miatt mások károkat szenvedjenek.”. Jó, de hogyan képzelhető el? Miért csak az ő igényüket kellene kielégíteni? „Azért tegyük már tisztába, hogy a belvárosi étterem működtetése a társadalom szempontjából közel sem olyan fontos, mint a mentő, rendőr, tűzoltó, kórház, vagy a tömegközlekedés.”. Igaz, nem olyan fontos, de fontos. Egyik szempont, adott család, aki egész héten robotol, és az a kikapcsolódás, hogy a vasárnap délelőttöt nem a konyhában töltik, hanem az állatkertben, aztán egy ebéd valahol, és utána egy mozi, azok ezt ne tehessék meg? Vagy egy bevásárló központ, ahol megveszik a heti kaját, meg a gyereknek a cipőt, mert hétköznap este már nem tudják elrángatni a kölköt vásárolni, és egyúttal megkajálnak? Mindezt szüntessük meg, mert a vallásosok. A másik a vendéglátós részről. Nem jellemző, hogy egy átlagos család, ahol a gyerek hazajön a suliból, és még lecke van, és holnap reggel újra korán kelés, majd vacsorázni mennek el vendéglőbe. A vasárnapi zárvatartás ott is komoly kiesés. „A vendéglátós munka önmagában, lényegénél fogva a harmonikus családi élet ellen dolgozik.”. Azta! Meg még egy csomó munka is. Miért pont a hétvégi vendéglátást, vásárlást kéne betiltani, ahol azért több a szolgáltatás élvezője, mint a kiszolgálója? „Pontosan azért gondolom azt, hogy legalább azokon az ünnepeken amik a legfontosabbak minden évben, legalább akkor legyen meg a lehetősége az ünnepre, és ne legyen a munkavégzésre presszionálva.”. Hát, én meg azt gondolom, hogy akinek az a fontosabb, hogy ne legyen a munkavégzésre presszionálva, az menjen olyan helyre dolgozni, ahol nincs ilyen presszió. Az sokkal egyszerűbb, mint a te elképzelésed. Eladóknak ott van egy csomó CBA, ami nem nyit ki hét végén, a szakács menjen üzemi konyhára, ami nem dolgozik hét végén, vagy váltson szakmát, ha nem tud vallási okokból megbékélni a szakmájából adódó kihívásokkal. Ezt ne akarjuk, hogy törvényekkel oldják meg, és főleg ne a többség rovására.

heizer 2018.02.28. 13:35:52

@élhetetlen: "hogyan várod el egy tulajdonostól, hogy megítélje, hogy valaki hívő katolikus, vagy csak azt mondja, hogy ne kelljen hétvégén bemenni? "
Ez viszonylag egyszerűen megoldható.
Pl. az is lehetett volna a vasárnapi munkavégzés elleni lépés, ha úgy módosítják a munkaügyi jogszabályokat, hogy a munkaszüneti napra jutó, már ma is emelt szintű pótlék még magasabb legyen. Aki nem akar bemenni - függetlenül attól, hogy tényleg vallásos, vagy csak mondja, az ezt a pótlékot bukja (mármint ha a munkáltató az emelt szintű pótlék mellett is fenntartja a vasárnapi munkavégzést). Ha hívő, ezt az áldozatot be fogja vállalni.

"Nekik ez legalább olyan fontos, mint egy vallásosnak a mise." Azért bármennyire is úgy érezzük, hogy ez emberileg így jogos, azért mégis van differencia. Társadalmainkban a szabad vallásgyakorlat joga történelmileg és elviekben a szólásszabadság jogával áll egy szinten. Tehát nem egy kevéssé fontos valami, hanem egy nagyon fontos jog.
De fordítsuk meg a példádat:
"Ha egy fiatalt nézünk, akár családot, akik hét végén hazamennének a szüleikhez, mondjuk vidékre, mert a szülők akkor vannak otthon, az nem számít, nem fontos? "
És ha egy fiatal, szüleitől távol élő, de vallásos és a helyi közösségért tévő párral mi legyen? Akinek a vasárnapi közösségi - vallási együttlét (vallásának előírásai) mellett a beteg szüleinek meglátogatását is be kell illesztenie a heti (immár csak 6 napos) életébe?
A példákat végtelenségig lehet sorolni.

"Egyik szempont, adott család, aki egész héten robotol, és az a kikapcsolódás, hogy a vasárnap délelőttöt nem a konyhában töltik, hanem az állatkertben, aztán egy ebéd valahol, és utána egy mozi, azok ezt ne tehessék meg? Vagy egy bevásárló központ, ahol megveszik a heti kaját, meg a gyereknek a cipőt, mert hétköznap este már nem tudják elrángatni a kölköt vásárolni, és egyúttal megkajálnak? "

A beszélgetésünk elején pont azzal érveltem neked, hogy nem a zárvatartás a megoldás, hanem a vallásukat gyakorlók jogainak bővítése. Azért vegyük észre: ma, a vallásukat gyakorlók aránya a teljes népességben 10 % körüli, és az idősebb korosztályban arányaiban nagyobb. Emellett a vallásukat gyakorlók jelentős része meg tudja oldani a misérejárást szombaton. Tehát reálisan nem fenyegetne az a veszély, hogy nem lehet majd hova menni, mert a 10%-ot sem kitevő aktív vallásgyakorló hiányzása miatt ellehetetlenül minden vendéglátói és kereskedelmi szektor.

Amire én hivatkoztam az a kiemelt ünnepekre vonatkozik (karácsony és húsvét) és inkább csak a vendéglátásban. Nem zárattam volna be a hétvégi vendéglátást.

"„A vendéglátós munka önmagában, lényegénél fogva a harmonikus családi élet ellen dolgozik.”. Azta! Meg még egy csomó munka is. "
Kevés van, amelyik ennyire. Egyrészt a vendéglátásban nem érvényesül a közalkalmazottak megillető pihenőidők rendszere (vagy legalábbis nehéz érvényesíteni) szemben a nővérrel, orvossal. Tucatjával ismerek olyanokat, akik családalapításkor feladták vendéglátói munkakörüket, mert akárhogy is van, azért a folyamatos késő esti kimaradás, a foglalt esti hétvégék (és utána ahogy ugye vasárnap kinéz az ember), a nyári és ünnepi túlterheltségek tapasztalatom szerint rosszabb mint akár a háromműszakos munkarend.
Ha a férj/feleség közül az egyikük nem vendéglátós, akkor-szemben a háromműszakos munkarenddel, vagy a 12-24, 24-72, munkarenddel - gyakorlatilag nemhogy háromheti-háromnapi, de havi leosztásban sincs a család számára fenntartott idő. Mert a két munkarend totálisan és tartósan egymás ellentettje.

" az menjen olyan helyre dolgozni, ahol nincs ilyen presszió."
Ez azért területileg néha nehezebb, mint az, ha az ilyen jellegű pressziót, bérkieséssel ugyan, de lehet hárítani, és arra jogszabályi keret van. Az elszenvedett bérhátrány is lehet jelentősebb ha hátrányos helyzetű térségben él az illető.
süti beállítások módosítása