Vallomással tartozom. A szabad vasárnap törvény elfogadása idején nemcsak hogy még tagja voltam a KDNP-nek, hanem annak az ifjúsági szervezeten belül sem voltam ellenzője. Voltak, akik voltak. Még a Kerdem blogon is! született róla kritikus cikk. Én nem exponáltam magam az ügyben, tehát rám is okkal vonatkozott a „Baszódjál meg KDNP” című opusz. Tévesen azt gondoltam, az volt a benyomásom és feltételezésem, hogy a vasárnapi boltzár nem ütközne (heves) társadalmi ellenállásba. Szembesülnöm kellett vele, hogy csúfosan tévedtem.
Azért kérek elnézést, mert támogattam a vasárnap megszenteléséről is szóló törvényt? Ej-ej, és mi van a Tízparancsolattal? Érdekes és izgalmas vallás- és kultúrtörténeti jelenség az, hogy a kereszténység elengedte a pihenőnap parancsolatát, míg a zsidóság továbbra is mélyen ragaszkodik hozzá. Amilyen vehemenciával ószövetségi igeversekre szoktunk hivatkozni mondjuk az azonos neműek házasságát elítélendő, a pihenőnapra vonatkozó tilalmakat átlapozzuk a Bibliában.
Nem tartozik szorosan a témához, mégis roppant érdekes belegondolni abba, hogy a szombatot is tartó zsidó kereszténység miképp szűnt meg, miképp adta át a helyét a vasárnapot se tartó pogány kereszténységnek. A vasárnapot természetesen megünnepelték, csak nem úgy, ahogy a szombatot a zsidóság. Döntő és lényegi mozzanat volt az, amikor a kereszténység köréből meghaltak a szombattartók, a két vallás akkor vált el végérvényesen egymástól. A feltámadás szempontjából is szoktam nézni erre a roppant változásra. Mi történhetett ott, hogy az a zsidóság, amely – látjuk – a mai napig ragaszkodik a szombathoz, abból a zsidóságból egyesek egy másik napot kezdjenek el ünnepelni ugyanazt az Istent imádva? A feltámadást nem azért vasárnap ünnepeljük, mert a kereszténység ünnepelte a vasárnapot, és kitaláltuk, hogy akkor aznap emlékezzünk meg a feltámadásról, hanem mert a szombat kimenetele után a hét első napján találtak rá a tanítványok üresen a sírra! A vasárnap nem a hét hetedik napja. Az a szombat, a pihenésé. A vasárnap a hét elseje. Valami olyan erejű eseménynek kellett aznap történnie, amely képes volt egy kultúrát felülírni.
Na de visszatérve „az Úr napját szenteld meg” parancsolathoz. Ha boltzár és vasárnap, akkor Izrael és a szombat! Izraelben nemcsak a boltok vannak zárva szombaton (ahol zárva vannak, mert mondjuk Tel Avivban például nem annyira), de tömegközlekedés sincs! Egyáltalán nincs (csak az iránytaxik). Ez megnehezíti az életet, ez egy vallásos szokás ráerőltetése az országra… igen, ez mind igaz, de én gyönyörűnek találtam Izraelben a szombatot. Különösen a Jom Kippurt, amikor még a vallástalan! Tel-Avivban is teljesen elnéptelenedtek az utcák (hogy utána sétálókkal, családokkal, biciklizőkkel teljenek meg). Erre kevés a törvény. És ez a lényeg, erre kevés a törvény. És furcsán cseng ez az állításom, hiszen a Törvény, a Tóra az a minden a zsidóságban. És a kereszténység éppen azzal állít újat – Jézus –, hogy a törvények holt betűje nem üdvözít, mégis sokszor milyen törvénykezőek vagyunk mi, keresztények…
Gyönyörű gondolat, vívmány és adomány a szombat! Hiszem, hogy a zsidóságot az tartotta meg. Nálunk a kereszténységnél a vasárnap más. Talán azért is, hiszen egy tettet ünneplünk, a feltámadást. Máshonnan nézve szép gondolat az, hogy legyen egy nap a pihenésé. Ünnepnapok tagolják a szürke monotóniát, és adnak ritmust életünk menetének. De egy napot csak a törvény erejével megszentelni nem lehet! Egy modern államnak feladata az, hogy lehetőséget teremtsen a vallások szabad gyakorlásához, de a modern államnak nem feladata az, hogy egy kikopott szokást újraélesszen. Arra a közösségi lét van ott, a közösségi tanúságtétel ereje, és arra a törvény kevés!
A fotót Tel-Avivban készítettem Jom Kippur bejövetelekor az Allenby úton, jobboldalon a nagy zsinagóga épülete is látható.
* * * * * * * *
Ezen bejegyzés is egy posztsorozat része, amelyet a nagyböjt alkalmából indítottam. Arra teszek kísérletet, hogy 46 napon át mindennap konkrét politikai (de nem pártpolitikai!) témák mentén keressem azt, mi lehet Jézus álláspontja. Kizárólagosság nélküli töprengések, vállaltan gyarló és töredékes útkeresés, „az Úr arcának keresése”, ahogyan azt XVI. Benedek pápa írta A Názáreti Jézus című trilógiájában. Fogadjátok szeretettel, türelemmel, megértéssel. Imádkozzunk és gondolkodjunk együtt!
