Egy évvel ezelőtt végzett magával Chester Bennington, a Linkin Park énekese. Sokan panaszkodtak és szidták akkor őt, hogy a menekvést választani: könnyű; magára hagyni a családját: könnyű. Gyenge volt, esetleg gyáva, vagy mindkettő. Ez a diskurzus felmerül minden öngyilkosságnál, de mivel Chester ismertebb volt, és halála teljesen váratlanul érte még legszűkebb környezetét is, ezért élénkebben folyt a szokásos vita. Ilyenkor előjönnek azok a kommentek, hogy „nekem is vannak rossz napjaim, de azért nem vetek mindjárt véget az életemnek”… Ezek a kommentelők arról feledkeznek ilyenkor el, hogy egy állandó vagy ciklikusan vissza-visszatérő súlyos szenvedés nem egyszerűen rossz nap, az ég múló borulása.

A szenvedés sokféle lehet, de csak emberi kapcsolatainkon keresztül érhetnek minket mély és maradandó sérülések. Torz isten- és önképek is sanyargathatják az embert, amik szintén fájdalmas személyes interakciók miatt torzulhatnak el. A szó valóban veszélyes fegyver – és még inkább mennyire veszélyes a lélek sérülését okozó tett, hogy megemlékezzünk arról is, amely tragédia Chesterrel történt gyermekkorában.

Az öngyilkosokra lehet azt mondani, hogy gyengék és gyávák, de mindre azt, hogy ne küzdöttek volna? Az Úr Jézus is többször elbukott súlyos keresztje alatt, és bár végül felvitte azt a Golgotára, a kereszten ő is végelkeseredésben kiáltott fel. A lélek keserű kínjaira elakad a szó. Lefordíthatatlanok. Csak átérezhetők. Rengeteg szent sóvárgott azért, hogy egy kicsit beleérezhessen Jézus gyötrelmébe, alig sejtve, miután is vágyakoznak. De nemcsak a Golgotán vagy haláltáborokban élhetők azok át. Nem tudhatjuk, hogy a közértben mellettünk álló idegen, nem egy ilyen szenvedést okozó emlék miatt torpan-e meg. A könnyelmű és kényelmes hétköznapok sorában és rejtekében rengetegen gyötrődnek észrevétlenül, és ha a környezetük panaszra nem is ad okot, a lélek gyötrelme válhat elviselhetetlenné.

Nincs mindenre gyógyír. És lehet, hogy szenvedéseink értelmetlenek is. Gondolatok, emlékek, szavak tartanak fogolyként minket, amelyek sokszor valótlanok, máskor a sérülés oka értelmetlen egészen. Egyetlen egy vigasz létezik, és ez a vigasz talán nem erőtlen, hogy nem vagyunk egyedül szenvedéseinkben. Az Örökkévaló jól ismeri az >emberi< szenvedés minden bugyrát. Átélte mind. Ő bele is halt. A sír azonban üres.

#MakeChesterProud – az emlékezés alkalmából ez a hashtag aktív. Szép feladat. Ha arra törekszünk mindennapjainkban, hogy ne fokozzuk embertársaink szenvedését, sőt, inkább egy sejtelmes, nagy, egész emberiséget átfogó kiengesztelődés munkában vegyünk részt, már nem éltünk hiába.

A borítóképet én készítettem a Linkin Park első és egyetlen magyarországi koncertjén.