Hódmezővásárhelytől függetlenül is terveztem írni a kötelező választás gyakorlatáról, de vasárnap után nyilván más élt kapnak a szavaim. Fontosnak tartom megjegyezni, hogyha pártpolitikai színezetet kap a választási részvételre való buzdítás, annak a pártnak, amelynek ez nem érdeke, sürgősen el kell gondolkodnia, vajon tényleg az ország javát szolgálja-e. És hogy a kötelező választásról miképp gondolkodhat egy kereszténydemokrata? Sokféleképpen. Elmondom a saját verziómat.

Már kész volt az érvrendszerem a kötelező választás ellen, mikor belebotlottam ebbe az érvbe: „csökkennek a választási kampány költségei is, hiszen a kötelező módon urnák elé járuló szavazók nem csak érdeklődőbbek, de nincs szükség külön kampányra a mobilizálásuk érdekében.” Oh, megfontolandó érvelés… Majdnem kizökkentett álláspontomból. Ugyanakkor mély gyökere van annak, hogy ne támogassam a kötelező választás annak ellenére, hogy fontosnak tartom a minél magasabb választói részvételt. Annak ellenére? Éppen azért!

Jelenleg a világon 23 országban kötelező a szavazás, ezek fele arányban szankcionálják is a mulasztást. A nyugati típusú demokráciák közül Belgium, Luxemburg, Ausztrália, Görögország, Ausztriában 2004-ben szüntették meg, Svájcon belül pedig egy kantonban van még érvényben ez a szabályozás. Mint most utánaolvastam nálunk 2012-ben merült fel (utoljára) ez a kérdés az MSZP részéről a Fidesz választási regisztráció ötletére válaszul.

Adott politikai kultúrában elfogadhatónak tartom, ha egy kereszténydemokrata a kötelező választás mellett érvel. A demokrácia biztosítása és a talán emberibb kampányhangvétel szempontjából. Az is izgalmasan hangzik, hogy pl. Brazíliában a továbbtanulását veszélyezteti az, aki nem szavaz. Az értelmiségtől valóban elvárható volna a haza sorsa iránti felelősségérzet, de hát itt is az az érv, mint az egész kérdéssel kapcsolatban, hogy a hazát sokféleképpen lehet szolgálni. Attól még, hogy valamit kötelezővé teszünk, a demokrácia nem lesz erősebb, sőt. Az én keresztény életfelfogásom szerint a kötelezővé tétel éppen a szabad elköteleződés ellen hat.

Milyen idézetet szólaltathatnánk meg az Evangéliumokból? Máté 23, 4-ben a farizeusokat így bírálja Jézus: „Elviselhetetlenül nehéz terheket hordanak össze és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta.” Az egyik kedvenc bibliai idézetem is vonatkoztatható a túlszabályozottság elleni állásfoglalásként: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” (Mt 11, 28-30)

A választáson való részvétel kötelesség, ha alakítani akarod országod sorsát, ha magadénak érzed, ha felelősséget érzel és akarsz vállalni a közös ügyek iránt, ha magad akarsz dönteni arról a 8 millió forintról, ami a 4 éves ciklusban költségvetési összegként egy főre esik, ha részt akarsz venni abban a játékban, amit úgy hívnak, hogy demokrácia, ha azt akarod, hogy a szavazás eredménye a lehető legpontosabb és arányosabb képet fesse az országról. Akkor kötelesség, de ezek a félmondatok mind „ha”-val kezdődtek. Olyan közhangulatot kell kialakítani, olyan mentalitást kell általánossá tenni, ahol minél többekre igazak ezek a félmondatok. A tudatos állampolgárrá nevelés pedig nem tudható le annyival, hogy kötelezővé tesszük a szavazást. (A kötelező hittannal kapcsolatban is használtam ezt az érvelést.) Akkor nem lesznek tudatosak az állampolgárok, legfeljebb a kiszabott pénzbírságot akarják elkerülni. Teljesen más motiváció az, és abból más (komolyságú) döntés is születhet, ha azért mész el szavazni, mert „kötelező”, vagy ha azért mész el szavazni, mert el akarsz menni szavazni. Viszont az igaz, hogy minél több állampolgár vesz részt önként a szavazáson, annál inkább fejezi ki az ország akaratát az eredmény.

Posztsorozatom egyik kiváltója egy ismerősöm üzenete volt, hogy a választáson majd megnyilvánul Isten akarata. Ez nagyon naiv világkép. Egy választáson akkor nyilvánulhat meg Isten akarata (az igazság), ha a többség a szívére hallgat és aszerint el is megy szavazni. Ritka helyzetekben lehet Istennek konkrét pártpolitikai szándéka, általában a különböző pártérdekek kiegyensúlyozhatják a másik tévedéseit, az igazság akkor személyközi konfliktusok során juthat érvényre. Különleges az a helyzet, amikor egy kisebbség akar totális többségként működni, akkor valóban az a legnagyobb szolgálat, amit a hazáért tehetünk, ha elmegyünk szavazni. Jusson eszünkbe ez április 8-án!

Fotó: Huszti István / Index

* * * * * * * *

Ezen bejegyzés is egy posztsorozat része, amelyet a nagyböjt alkalmából indítottam. Arra teszek kísérletet, hogy 46 napon át mindennap konkrét politikai (de nem pártpolitikai!) témák mentén keressem azt, mi lehet Jézus álláspontja. Kizárólagosság nélküli töprengések, vállaltan gyarló és töredékes útkeresés, „az Úr arcának keresése”, ahogyan azt XVI. Benedek pápa írta A Názáreti Jézus című trilógiájában. Fogadjátok szeretettel, türelemmel, megértéssel. Imádkozzunk és gondolkodjunk együtt!