Együttműködni az ördöggel. A jogi elégtétel mellett ez is a hét egyik nagyot menő kifejezése volt. És ezzel Karácsony Gergely a teológia érdekeltségi területére lépett :D Attól még, mert valakivel nem értesz egyet, azért ne „ördögözd le” rögtön, különben tiéd a napi Németh Sándor-díj. Az említett lelkész egyébként Karácsonynál kivételesen szolidabban nyilatkozott Vona Gáborról, ördög helyett Odüsszeuszhoz, ki sok fele bolygott, hasonlította a jobbikos pártvezért. Kihez hasonlítaná akkor Orbán Viktort? Ajaj, jobb, ha erre a kérdésre inkább nem válaszol, mert így megmentjük Németh Sándort egy blaszfémiától… Szóval mai írásomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen keretei lehetnek a politikában az együttműködésnek. Krisztusi szemmel nézve a politikára, szabad-e együttműködni az ördöggel?
Nem. Ebben a kérdésben olyan túl sok megfontolandó nincsen. A válaszomat azonban kiegészítem. Ördögnek nevezni embertársadat, az viszont nem túl jó pont. Hallgassuk meg Jézus mit mond erről: „Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére”. (Mt 5, 22) Ez lehet Bayer Zsolt kedvenc igeverse…
Tegnap a múlttal való szembenézést neveztem a rendszerváltás egyik nagy adósságának. Van egy másik is (és még pár), ez pedig a szembenállás. Sólyom László tegnap is idézett, a Rajk Szakkollégiumban tartott előadásában említett meg egy kis intermezzót az SZDSZ-MDF viszonyról. 1989 nyarán sok nyugati és amerikai küldöttség járt Magyarországon. Érkezett egy kongresszusi küldöttség is, amelyik végiglátogatta az ellenzéki pártokat. Az MDF nevében Szabad Györggyel ő fogadta volna őket. Vártak, vártak, de nem érkeztek meg. Sólyomék felhívták az Amerikai Nagykövetséget, és kiderült, hogy azért nem keresték fel az MDF-et, mert jártak előtte az SZDSZ-nél, és az SZDSZ-nél azt mondták az MDF-ről, hogy azok antiszemiták… Olyannyira, hogy Szabad György például zsidó, Antall József édesapja pedig Yad Vashem kitüntetett. De hát emlékszünk (na jó, én sem emlékszem, csak tanultam róla), arra a botrányra is, amikor Tölgyessynek bekiabálták a parlamentben már ’90 szeptemberében, hogy hordót a szónoknak. Amit az SZDSZ azzal fújt fel, hogy hordót a zsidónak, holott egyértelműen nem ez hangzott el.
Ezek után azonban befutott Csurka István, és ’92 augusztusában megjelenő Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán című írásával megpecsételte az MDF sorsát és megítélését. Nyolc oldalas írásából talán ez az állítás a legkeményebb: „Ezt a hegemón helyzetet látták veszélybe kerülni a Magyar Demokrata Fórum megalakulásával mind az MSZMP aczélos liberálisai, mind pedig a velük szoros információs kapcsolatban álló demokratikus ellenzékbeliek. Ha megalakul egy szervezet, amelynek a vezetésében nincs általuk delegált személy, s nincs meg az a biztosíték, amelyik azonnal jelez, amint ez a szervezet a magyar zsidóság hegemón helyzetét veszélyeztető lépésre készül, akkor az a szervezet veszélyes.”
És mi ebben a mondatban a súlyos? A zsidóság és a hegemónia szavak összeillesztése. Aki számára az a gondolati konstrukció, hogy zsidó hegemónia, egy létező fogalom, ott már baj van. Izraelben, a közel-keleti konfliktussal kapcsolatban lehet zsidó hegemóniáról vagy annak hiányáról beszélni. Lehetett volna zsidó dominanciáról beszélni az első pogány keresztényeket is fogadó apostoli zsinaton. De egy olyan mérhetetlenül diffúz, ezer arcú, magával sem egyező, sokszínű közösséggel kapcsolatban (ráadásul a holokauszt után!) mint a magyar zsidóság, amely egyrésze nem is tartja magát zsidónak, csak a külvilág nevezi őt annak, velük kapcsolatban ez egy értelmetlen kifejezés. Magyar zsidó hegemóniáról beszélni, az nem a magyar zsidóságról állít valamit, hanem arról, aki mondja. Ez dettó ugyanaz, mint amikor Németh Sándor vatikáni összeesküvéseket emleget, a Hit Gyülekezete részéről szoktak ilyen frappáns és zseniális világmegfejtések érkezni.
Csak. Aki zsidó hegemóniát emleget, az nem ugyanaz a személy, mint aki vagonokat indít útjára. Ironikus és szomorú Csurka hosszú cikkének az a mondata, amikor azt összegzi, hogy Antallnak és Jeszenszkynek milyen sokáig tartott bebizonyítani nyugati szövetségeseknek azt, hogy ők nem antiszemiták… Hogy ki kezdte? Előbb volt a vád, mint a bűn, vagy az aggodalomról bizonyult be később, hogy jogos volt… Ez az a vita, amibe nem szabad belemenni, és amibe ha beleragadunk, odavész a nemzet.
Gulyás Marci egy tragikomikus, számomra katartikus is, videót készített a békemenetről, ahol kormánypárti újságírónak álcázva magát, kérdezgette elég provokatívan a békemenet résztvevőit. Azt hittem, már nem menő (én mindig azt hiszem…) zsidózni. Felkiáltottam, amikor Gulyás Marci rátapintott egy beszélgetésnél, hogy a demokrácia nem magyar dolog, azt a „tudjukkik” találták ki. Legszívesebben elsírtam volna magam, de inkább dühös vagyok. Aljas és hazug, ha a Fidesz a Jobbikot antiszemitázza. Benne voltam a KDNP-ben, ismerem a fideszes tagságot. A különbség csak annyi volt, hogy a Jobbik vállalta, amit a Fidesz tábor nem. És azt is látni kell, hogy a Jobbik kezdeti megnyilatkozásai sokkal súlyosabbak voltak, mint a ’92-es Csurka cikk. A ’92-es Csurka cikkre mégis olyan reakció érkezett, mint az csak a Jobbik korai megnyilatkozásai esetén állta volna meg a helyét. Olyan ez, mint hogy a Kónya-Pető vitából Pető Iván aggodalmai akkor nagyon túlzóak voltak, csak Orbán Viktor mostani jogi elégtétellel fenyegetőzésekor lettek volna helyén valók.
A tűzzel játszottunk a rendszerváltás után, és lángra lobbantottuk az országot. Az átmenet legnagyobb értékének a vértelenségét tartjuk. Nem követelte egy ember életét sem. De visszakanyarodok Jézus hegyi beszédéből idézett felszólításához. Az egész szakasz így hangzik: „Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.” Nem öltük egymást fegyverrel, de öltük egymást szavakkal, és meglett az eredménye…
Ennek kell véget vetni. És erre reménység a mai helyzet. Tegnap is idéztem már, talán tényleg égi kegyelem, hogy most jóvá tehetjük a rendszerváltás mulasztásait, és nem csak egyszerű szlogen a Márki-Zay Pétertől származó Rendszerváltás 2018. Jurák Katával folytatott vitámban mondtam azt, hogy a decemberi igaztalan ÁSZ-döntés elleni tüntetés egy reménysugár volt, amiért a Jobbikért más pártok is kiálltak. A rendszerváltás idején adatott lehetőség a hatalmas árkok betemetésére, vagy talán jobb szó, a hídépítésre, de azt akkor elszalasztottuk, az ellenkezője történt. Most újra itt kopogtat az ajtónkon a kiengesztelődés esélye, és most már meg kell ragadnunk. Meg kell tanulnunk, hogy egymásban elsősorban a honfitársunkat, és csak sokadsorban valamilyen világnézetű embert lássunk. Ez ugyanúgy igaz a baloldalra is.
Hazaárulózni a baloldaliakat, antiszemitának és antidemokratának bélyegezni a jobboldaliakat, ez a receptje annak, hogy Magyarország eltűnjön a térképről. Ha nem Magyarország végromlását akarjuk, akkor adott az út a törzsi gyűlölködéssel ellentétes irányban. Az ördöggel tehát kereszténydemokrataként szövetkezni nem lehet, de valójában ördögnek bélyegezni embertársunkat az, ami tiltott. Biztos vagyok benne, hogy az az erő fogja tudni megtépázott társadalmunkban a lelkeket és a szíveket egyesíteni, és országunkat felemelkedésre ösztönözni, amely nagyvonalúan és bátran képes lesz meghaladni az árkokat.
A borítóképen Antall József miniszterelnök és Göncz Árpád köztársasági elnök látható, forrás: timetoast.com.
* * * * * * *
Ezen bejegyzés is egy posztsorozat része, amelyet a nagyböjt alkalmából indítottam. Arra teszek kísérletet, hogy 46 napon át mindennap konkrét politikai (de nem pártpolitikai!) témák mentén keressem azt, mi lehet Jézus álláspontja. Kizárólagosság nélküli töprengések, vállaltan gyarló és töredékes útkeresés, „az Úr arcának keresése”, ahogyan azt XVI. Benedek pápa írta A Názáreti Jézus című trilógiájában. Fogadjátok szeretettel, türelemmel, megértéssel. Imádkozzunk és gondolkodjunk együtt!
