Nincs „hálásabb” szerep, mint katolikus hitoktatóként írni a drogliberalizációról. Avagy hát igen, ez a szerep hálás, mert csak annyit kellene írnom: „még mit nem?” De azt a szemléletet nem tudom jó érzéssel támogatni, hogy a kis tételben is fogyasztókat börtönbüntetéssel sújtanánk. A gyakorlatban a bíróság ezt nem váltja be, de akkor miért ilyen szigorú a törvény? A híres, hírhedt Hollandiában is ugyanúgy tilos az ENSZ-egyezmények miatt termeszteni és birtokolni marihuánát, és kereskedni vele, de ún. coffee shopokban 5 gm-nál kisebb mennyiséget lehet vásárolni. És a flamandoknál csökken is a „fűfogyasztás”. Türelem vagy türelmetlenség, melyik a célravezető?

Több posztomban egyértelművé tettem már, hogy igen kedvelem azokat a szabályozásokat, amelyek az állampolgárok érettségére építenek, azt bátorítják. Amíg a közkultúránkban a túlzott alkoholfogyasztás inkább menő, képmutatás egyedül a marihuánát démonizálni. Azt a saját falumból is tudom, hogy milyen tragédiákat okoz éppen a legkiszolgáltatottabbak körében a drogfüggés, de inkább egészségügyi kérdésként kezelném ezt a devianciát. Ráadásul ezekben az esetekben a marihuánánál súlyosabb szerekről van szó.

Nagyon sokszor szoktunk kényes kérdések esetén hivatkozni Jézus szavaira, amit a bűnös nőnek mondott, „menj, de többet ne vétkezzél”. Meglátásom szerint a droghasználat klasszikusan olyan eset, amiben ez a jézusi szemlélet alkalmazható. Arra soha nem szoktunk gondolni, hogy vajon Jézus tekintettel volna-e a visszaesésre. Jézus abban a pillanatban, amikor a nő megkövezéséről dönt, nem érdeklődik, hogy hányszor tört házasságot (arról sem érdeklődik, hogy a vád igaz-e), annyit mond, hogy „menj, de többet ne vétkezzél”. Ezt minden egyes alkalommal el lehet mondani, ahogy Jézus másik szakaszban amellett tett hitet, hogy hetvenszer hétszer is (lényegében végtelen sokszor) meg kell tudni bocsátani.

Drogfüggés esetén kevés a kegyelem, ott a szenvedőnek kezet is kell nyújtani, egy eszközt kell adni, gyógyítást, gyógyulást, kezelést, hogy a szert le tudja tenni – sőt, hogy egyáltalán le akarja tenni! Ha egy országban magas a narkóéhség, azt tiltással semmiképp sem lehet megoldani, azzal legfeljebb a szőnyeg alá lehet söpörni, és a függőket, fogyasztókat az alvilág markába lökni. A tűcsere programok betiltása például a lehető legkárosabb intézkedések egyike, ugyanis a droghasználatot nem csökkenti, ellenben súlyosan megnöveli a fertőzésveszélyt. A narkóéhség egy tünet, az egész társadalmat kell akkor gyógyítani.

A marihuána is drog, még a liberalizáció mellett érvelők közül is sokan hangsúlyozzák ezt, mert nem akarják elhazudni, elbagatellizálni a problémát. Jelenleg a társadalom elég elutasító az esetleges könnyítés ötletére. Legutóbb ezt a Liberálisok tavaly májusban vetették föl, akkor a Nézőpont készített a kérdéssel kapcsolatban felmérést.

Kevés olyan kérdés van, amiben én ne a dekriminalizáció oldalán állnék. Ahogy az én ideális egyházképem is inkább bűnmegelőző és nem bűnüldöző szerv tevékenységét idézné. Senkit nem akarok fűhasználatra bátorítani, sőt, de szeretem felnőttnek kezelni az állampolgárokat. Szeretem, ha olyan törvényeink vannak, amelyeket érdemes is betartani, hiszen ezzel a jogállam becsületét óvjuk. Azoknak, akik pedig a „felnőttségüket”, a szabad akaratukat a függőségük miatt elveszítették, késznek kell lennünk a szükséges segítséget megadni, olyan szinten, hogy az tényleg megoldást és gyógyulást eredményezzen. Végül pedig, és talán elsősorban, olyan társadalmi környezetet kell kialakítanunk mindannyiunknak, ahol a boldogságot egyre kevesebbeknek, sőt, senkinek se jusson eszébe függést okozó szerek birodalmában keresni.

Megj.: Illusztrációkeresés közben bukkantam abba a hírbe, hogy amerikai tudósok kikutatták, Jézus és tanítványai kannabisz tartalmú olajokat használhattak. Nem várt fordulat :D

A borítókép forrása a giphy.com, a Linkin Park Breaking the Habit című klipéből származik.

* * * * * * *

Ezen bejegyzés is egy posztsorozat része, amelyet a nagyböjt alkalmából indítottam. Arra teszek kísérletet, hogy 46 napon át mindennap konkrét politikai (de nem pártpolitikai!) témák mentén keressem azt, mi lehet Jézus álláspontja. Kizárólagosság nélküli töprengések, vállaltan gyarló és töredékes útkeresés, „az Úr arcának keresése”, ahogyan azt XVI. Benedek pápa írta A Názáreti Jézus című trilógiájában. Fogadjátok szeretettel, türelemmel, megértéssel. Imádkozzunk és gondolkodjunk együtt!