A Magyar Idők konzervatív lapnak nevezi magát. És ezzel nyit egy cikket: "Furcsa sajtóipari melléktermék a Heti Válasz." A Heti Válasz konzervatív lap. És a konzervatív lap arról is ismerszik meg, hogy nem nevez mellékterméknek másik konzervatív lapot.
A harmadik kétharmad kapuján lépett át a Fidesz, a félig állampárttá szövődő monstrum. A siker fölötti öröm, a konzervatív vérmérsékletből fakadó önkorlátozás és a kereszténydemokráciára jellemző emberi méltóság tisztelet arra sarkallja ezt a hatalmas pártot, holdudvarát és az általa fenntartott média munkásait, hogy nagyvonalúan és alázattal kezdjen hozzá az újabb négy évhez, megszólítani igyekezve azokat, akik bizalmát nem nyerte el... Legalább is egy párhuzamos univerzumban biztos így volna...
Ehelyett a valóságban a magát a háromharmad miniszterelnökének nevező és kereszténydemokratának tartó Orbán Viktor médiamunkásai rendre saját volt eszmetársaik ellen indulnak csatába. Huth Gergő a polgári Magyar Nemzet megszűnése után rongyolt be gyalázni a patinás lap emlékét a munkájukat vesztett újságírók között (amely konferenciát a kormánytól félve az egri Esterházy Károly Főiskola az utolsó pillanatban utasított ki termeiből). Ezután a Magyar Idők cikkben kérte számon kioktató stílusban a még a harmadik Orbán-kormányban is államtitkári posztot betöltő Prőhle Gergely polgári elköteleződését. Most pedig a talán megszűnés előtt álló Heti Választ támadja a Magyar Idők főszerkesztő-helyettese.
Mi menthető ebben a magatartásban? Nem azokat szólítom meg, akik az alternatív jobboldalhoz szegődtek, és az Orbán-kormány akarnok, erőfetisizáló tempóját üdvözlik (nem is nagyon tudom őket megszólítani, bár talán követik az oldalam). Azokat szólítom meg, akik például kiadták az Újra néven nevezzük Idők jelei kiadványt, akik még mindig a kisebbik rossz jegyében a Fidesz régi értékeit remélik a mai Fidesztől. Hogyan lehet jobboldaliként gyalázni egy olyan lapot, amely ha megszűnik, azzal a hatalomtól független jobboldali sajtó szűnik meg!? Hogyan számíthat csak az a jó konzervatívnak vagy jó kereszténydemokratának, aki a hatalomtól függ?
Ráadásul képes a Magyar Idők főszerkesztő-helyettese Stumpf Andrást droidozni. Stumpf rendszeresen elismeri a G-nap után is a kormány jó döntéseit, amikor azzal ért egyet, és nem is tudom, hogy írt-e olyan cikket valaha, amiben ne bírálta volna az ellenzéket. Ha már droidozzák Stumpf Andrást, hányszor bírálják a kormányt, és ismerik el az ellenzék kritikáit a Magyar Idők újságírói?
Jaj, annak a politikai pártnak, amely körül megszűnik a kritikus hang. Konzervatív és kereszténydemokrata párt pedig természetéből fakadóan képtelen működni konzervatív és kereszténydemokrata kritika nélkül. Kedves KÉSZ, Professzorok Batthyány Köre, hívő barátaim, meddig marad alkalmas a Fidesz a konzervatív, kereszténydemokrata értékek képviseletére, ha rendre forradalmi időket idéző és a kereszténydemokrata ethosszal ellentétes eszközökkel tartja fenn és gyakorolja hatalmát?