Tegnap az atomenergiához a kovakövektől indultam, így nem jutottam el addig a kérdésfelvetésig: mit szól vajon Jézus, és mit szóljunk mi, keresztények az atomerőművek működéséhez? A tegnapi posztomat az emberi géniusz csodálatának szenteltem, ma gyakorlati kérdéseket vetek fel. Keresztény szemmel hol van több érv a serpenyőben, az atomenergia mellett vagy ellen?

Az atomerőművek (működésük közben!) nem szennyezik a környezetünket, az adott ország energiakitettségét csökkentik, biztonságosak és szűken nézve az energia előállítás költségeit tekintve olcsóak is. De! Nukleáris hulladékot termelnek, amelyeket évezredekig kell teljes biztonságban és elzártságban tárolni – megnövelve ezzel a környezeti és anyagi költséget, ahogy a biztonságos működés garantálása is igen költségigényes. Döntően valóban biztonságosak, azonban egy kisebb hiba is súlyos következményeket idéz elő, egy nagyobb meghibásodás pedig komoly katasztrófát, amely évtizedekig, de talán évszázadokig is megpecsételi környezete sorsát. Ugyanez igaz arra a tájra is, ahol atomerőmű működik, szemben azzal, hogy egy működő szélerőmű tövében akár nyájak is legelészhetnek.

Így szól a Laudato sí a környezetet érintő nagyberuházásokkal járó felelősségről: „A döntések azoknak a lehetséges kockázatoknak és előnyöknek az egybevetésén alapuljanak, amelyeket az egyes lehetséges alternatív döntések magukkal hoznak. Ez különösen igaz akkor, ha egy projekt a természeti erőforrások felhasználásának, a károsanyag- vagy szennyvízkibocsátásnak és a hulladéktermelésnek a növekedését eredményezi, vagy jelentős változást idéz elő a tájban, a védett fajok élőhelyében vagy bármely közterületen.”

Csodálom azt, hogy képesek vagyunk az atomokból energiát nyerni. Hogy ezt megtanultuk, jelzi, munkánk gyümölcséből új és új horizontok nyílnak előttünk. De ahogy a Laudato sí is hangsúlyozza, tudományunkból fakadóan olyan hatalom került a kezünkbe, amely felelősséget és még több alázatot vár el tőlünk. Biztos vagyok benne, hogy a jövőnket nem az atomerőművek írják – és remélem is, hogy további katasztrófák már elkerülnek minket. Az atomerőművek kiváltásának azonban fokozatosan kell végbemennie!

Néhány héttel ezelőtt járta be az internetet egy tragikus képsor: egy gyönyörű és ép templomot romboltak porrá markológépek. Nemcsak a templom, egy egész falu vált semmivé Észak-Rajna-Vesztfáliában a földben alatta megbúvó barnaszénmező miatt. A cél a megújuló energiák használata és kiaknázása, jó figyelnünk Kínára, amely ország ebbe az iparágba fektet be, de el kell ismernünk meglévő hiányosságainkat is. Ha az atomstop politikai hisztériák miatt hirtelenséggel következik be, egyelőre a fosszilis erőművekhez leszünk kénytelenek visszafanyalodni. Adjunk időt magunknak az atomerőművekkel, de a megnyert időt a megújuló energiákban rejlő lehetőségek kiaknázásába fektessük!

A cikk megírásában segítségemre volt a 24.hu cikke és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 2015. október 9-én rendezett konferenciájának kivonata. A fotót is az utóbbi cikkből vettem, amelyet az MTI készített, és az egykori Mohi falu templomát és a paksi erőművet ábrázolja.

* * * * * * * *

Ezen bejegyzés is egy posztsorozat része, amelyet a nagyböjt alkalmából indítottam. Arra teszek kísérletet, hogy 46 napon át mindennap konkrét politikai (de nem pártpolitikai!) témák mentén keressem azt, mi lehet Jézus álláspontja. Kizárólagosság nélküli töprengések, vállaltan gyarló és töredékes útkeresés, „az Úr arcának keresése”, ahogyan azt XVI. Benedek pápa írta A Názáreti Jézus című trilógiájában. Fogadjátok szeretettel, türelemmel, megértéssel. Imádkozzunk és gondolkodjunk együtt!