Ha már a hold járásának köszönhetően és naptárunk jó voltában Bálint nap idén hamvazószerdára esik, gondoltam bekezdek nagyböjti posztsorozatommal, és keresztény szempontból az egyik legérzékenyebb kérdéssel indítok: mit kezdjen egy keresztény a társadalmi nemmel. Nem véletlen, hogy az ilyen érzékeny kérdéseket legszívesebben a szőnyeg alá söpröm, minthogy Jézust követve akarjak ezekről megnyilvánulni. Ezért is vagyok hálás, hogy hozzáláttam a „hogyan politizálna Jézus” posztsorozathoz, mert miután cikkeket olvastam a társadalmi nem fogalmáról, úgy érzem, egy mumusommal kevesebb lett.
És hogy mindenkit meglepjek, Dr. Tomka Ferenctől a neves katolikus pap, szociológustól idézek: „A gender fogalom mögé sorakozik sok pozitív kezdeményezés is, amelyek a nők egyenjogúságáért vagy a homoszexuális hajlamú emberek hátrányos megkülönböztetése ellen küzdenek. Az ő alapvető célkitűzéseikkel minden humán és keresztény gondolkodású ember egyetérthet.”
Itt be is fejezhetném a posztomat. De mint látjuk és tapasztaljuk, a kereszténység fél és szorong a „társadalmi nem” fogalmának hallatán, és nem a fent idézett pozitív lehetőséget látja benne. Ezt a két mondatot leszámítva, valójában az idézett tanulmány is hosszan azt részletezi, hogy a „gender-ideológia” a házasságot, a családot, a keresztény emberképet és a társadalmat veszélyezteti. Félreértés ne essék, Ferenc pápa is nagyon kemény szokott fogalmazni ebben a kérdésben. A mi döntésünk, hogy egy kialakuló mozgalom és fogalom mentén, mire helyezzük a hangsúlyt. Azt emeljük ki, ami rokon, és azokkal keressük a párbeszédet, akikkel tudunk hasonló vagy akár azonos célkitűzések mentén küzdeni. Vagy elkezdünk azokkal hadakozni, akik a lehető legszélsőségesebbek, és talán csak egy kisebbséget jelentenek a mozgalmon belül.
Keresztényként nekünk nem kérdés, hogy van-e jelentősége a biológiai nemnek, hiszen Jézus férfi volt (van), és nemcsak azért, mert Mária és József azzá nevelték. Viszont az az evangéliumokból pontosan kirajzolódik előttünk, hogy a nemi szerepekkel kapcsolatos társadalmi elvárások nem túlzottan foglalkoztatták Jézust, ezekhez inkább rugalmasabban viszonyult. A szamáriai asszonnyal folytatott párbeszéde, a bűnös nő megmentése, vagy erkölcsi megemelése annak az asszonynak, aki megkente a lábát, fontos mozzanatok. Ahogy izgalmas kiszólás az is, amikor az anyai szerepre hivatkozó édesanyját szinte elutasítja azzal, hogy neki a hívei a családtagjai. Ráadásul Jézus nyilvánosan elérzékenyült, nem is egyszer! Micsoda „férfiatlan” tett…
Kikérni magamnak azt, és ezért valakit meghurcolni, hogy nő létemre előreenged az ajtón, az túlzás, de kiállni azért, hogy nő létemre a családanyai hivatás mellett(!) más feladatokat is bízhatott rám az Örökkévaló, ez helyes. A társadalmi nemekkel kapcsolatban általában nőkről esik szó, de legalább olyan súlyos elvárásokkal sújtottak a férfiak is. Keresztényként értelmezhetetlen szélsőség egy óvodából száműzni a babarózsaszín és a babakék színeket, de mulasztást követünk el, ha a gender studies-t csak ilyen üzenetekkel azonosítjuk és démonizáljuk. Ne felejtsük el, hogy a kereszténység forradalmian hatott kora társadalmi keretei között, felemelte a nőt. Gyönyörű örökségünk van. A társadalmi nemmel foglalkozó tudomány célját Antoni Rita így fogalmazta meg: „kiteljesedettebb egyének, boldogabb nők és férfiak alkossák a társadalmat”. Így legyen!
Update: A poszt megírása után egy szuper cikket ajánlottak, ami ugyanezt a témát - a társadalmi nemről alkotott keresztény véleményt - járja körbe sokkal részletesebben: Mit gondolnak a keresztények a genderről?, az üvegplafon blogon jelent meg.
* * * * * * * *
Ezen bejegyzés is egy posztsorozat része, amelyet a nagyböjt alkalmából indítottam. Arra teszek kísérletet, hogy 46 napon át mindennap konkrét politikai (de nem pártpolitikai!) témák mentén keressem azt, mi lehet Jézus álláspontja. Kizárólagosság nélküli töprengések, vállaltan gyarló és töredékes útkeresés, „az Úr arcának keresése”, ahogyan azt XVI. Benedek pápa írta A Názáreti Jézus című trilógiájában. Fogadjátok szeretettel, türelemmel, megértéssel. Imádkozzunk és gondolkodjunk együtt!
