Tavaly Daniel Nadlinger fizikus egy egyszerű (természetesen jó minőségű) digitális fényképezőgéppel képet készített egy atomról, amin egy kis részecske szabad szemmel is láthatóvá vált. Szó szerint apróság, és mégis milyen nagy csoda! Bár ma már pontosan tudjuk, hogy az atomok világegyetemünk tovább osztható alkotóelemei, mégis az alapsejtjei tapintható és látható világunknak. Azokból épülünk fel. Életünk minden elkápráztató, megrázó, lenyűgöző és szemet gyönyörködtető csodája leírható az atomok mozgásán keresztül. A megtestesülés is! Ezt az egyszerű fotót szemlélve, történelmünk egyik legnagyobb titka és misztikája elevenedhet meg lelki szemeink előtt. A világot teremtő hatalmas, láthatatlan, anyagtól idegen Isten, alászállt, megtestesült és részévé vált az általa teremtett világnak! Jézus is ilyen apró atomokból épült fel, ahogy mi is, mindannyian, elbűvölően egyedien, páratlanul csodálatosan.
Csodálom az emberiséget, amiért a pattintott kövektől eljutottunk az atomok kutatásáig, odáig, hogy a maghasadásból nyerjünk ki energiát. Csodálom az emberiséget, hogy a természeti csapásoktól való szorongó félelemtől, eljutottunk az atomok megszelídítéséig. És szeretem az emberiséget, hogy hallatlan tudományos és technológia sikereinkkel a hátunk mögött, amelyek után elidegenedhetnénk a természettől, elbizakodhatnánk saját képességeinket illetően, mégis gyermekien rácsodálkozunk egy lencsevégre kapott atomra.
A tudomány előretörését sokszor és gyakran támogatja a hadiipar, komoly kutatások hatalmas költségigényét általában biztonságpolitikai célokra hivatkozva hajlandóak az országok és politikusaik fedezni, de az ember gyermeki tudásvágya kielégíthetetlen és megfizethetetlen, tudományunk igazi mozgatórugója ez. Felebarátaink elpusztításának célkitűzése az emberiség igazi alkotóenergiát és kreativitását csak töredékesen és időlegesen képes ösztönözni – rosszabb hatékonysággal, mint ahogy a fosszilis erőművek dolgoznak.
Az atombombák létezése örök szégyenfoltjai lesznek az emberiségnek. Egy atombombáról valóban megállapítható, hogy „ez veszélyes” – ráadásul magyar szál ebben a történetben is van… De amikor nagy tudósainkra gondolunk, akik valóban segédkeztek az atombomba megalkotásában, eszünkbe juthat az is, hogy őket sem a pusztításvágy ösztönözte. Ez is igaz az emberiségre, hogy az atomreaktorok mellett, atombombákat is készítünk hatalmas felfedezéseinkből. Sérülékenyek vagyunk, törékenyek, nagyságunkat „törékeny cserépedényben hordozzuk”, és áldásainkat olykor átokká formáljuk át. De nem az jellemez minket, amit elkövetünk, hanem ahogy azokra emlékezünk, és bizony igen kevesen vannak a földön, akik ne gyásszal gondolnának Hirosimára és Nagasakira.
A kép forrása: David Nadlinger / University of Oxford / EPSRC
* * * * * * * *
Ezen bejegyzés is egy posztsorozat része, amelyet a nagyböjt alkalmából indítottam. Arra teszek kísérletet, hogy 46 napon át mindennap konkrét politikai (de nem pártpolitikai!) témák mentén keressem azt, mi lehet Jézus álláspontja. Kizárólagosság nélküli töprengések, vállaltan gyarló és töredékes útkeresés, „az Úr arcának keresése”, ahogyan azt XVI. Benedek pápa írta A Názáreti Jézus című trilógiájában. Fogadjátok szeretettel, türelemmel, megértéssel. Imádkozzunk és gondolkodjunk együtt!
