Mióta elkezdtem a posztsorozatom – halad az idő, ez már a 23-ik cikk –, nem volt olyan, hogy az utánaolvasás hatására változott volna meg az álláspontom. Pedig az izgalmas. A véleményváltoztatás annak a jele, hogy gondolkodó lény vagyok, és érvek mentén meggyőzhető. És melyik kérdésben lazult meg az álláspontom? A női kvótával kapcsolatban.
Sok cikket gyűjtöttem össze a kérdésben, döntően mind kvótapártiak voltak. Örömömre bukkantam a talita, keresztény női portál írásába, hiszen biztosra vettem, hogy az kvóta-ellenes lesz, így ezzel kiegyensúlyozhatom majd a cikkemet. De nem volt az. A saját álláspontomat már előtte is sutának éreztem. Tudtam, hogy a nők aránya vezető szerepekben, különösen a politikában, inkább nevetséges, mint ígéretes, de váltig állítottam magamnak, hogy ezen ne a kvótával változtassunk. Antoni Rita cikke teszi fel a kérdést: rendben, kvótát ne, de akkor mit?...
A Talita magazin egy nagyon frappáns összefüggésre világított rá, amin eddig szintén nem gondolkodtam. Azokban a szakmákban, ahol „talpalni” kell, ami kemény, alacsony bérezésű, mint pl. a tanár, ott már 90 %-ot is elér a nők aránya. Az orvosok körében most kúszott 50 % fölé. Míg a politikában, az ENSZ (ajaj) 190-es listáján a 158-ik helyet foglaljuk el, ugyanis 199 országgyűlési képviselőnk közül 20 nő. Nincs női miniszter. Tudunk tanítani, tudunk gyógyítani, tudunk kutatni, de politizálni, a közt szolgálni azt nem tudunk? Nem hinném…
Nő vagyok és politikus. Legalább is egy politikusnak nevezett személy, de jelenleg inkább vagyok közéleti influencer mint tételes politikus. Ismertségem onnan ered, hogy a CEU-törvény elleni viták idején bejelentettem kilépésemet az egyik kormánypártból, a KDNP-ből. Mivel nem voltam ismert, mégis beszámolt döntésemről a média, sokan azt gondolták, hogy parlamenti képviselő vagyok. Nem voltam. Ismétlem, a KDNP-ből léptem ki.
2015-ben szokatlanul a mai kormánypárti szervezetek közül a KDNP ifjúsági közösségében, az IKSZ-ben két jelölt volt az elnöki tisztségre. Az egyik jelölt, Csontos Sandra volt, akit én is támogattam, szemben Nacsa Lőrinccel, akit végül a küldöttgyűlésre felduzzasztott párttagság megválasztott. Csontos Sandra hajadon volt, akiről ráadásul akkoriban kialakuló párkapcsolatáról is cikkeztek (mondhatatlanul sokakra tartozik, hogy egy fiatal politikusnak épp ki a kedvese). Nacsa Lőrinc pedig kétgyermekes apuka. Sandra a kampányában ki is beszélt, interjút adott a Mandinernek, posztjaiban nyilvánosan is kritizálta riválisát, pozitívan írt róla az Index is. Eléggé fapados kampányvideókat is csináltunk Sandi mellett, amelynek egyik üzenete épp az volt, hogy a nők helye nem (csak) a konyhában van, hanem az egyeztető asztalok mellett is, ugyanis jócskán voltak olyan hangok, amelyek szerint a fakanálnál kellett volna maradnunk. Az, hogy miniszterelnökünk a Parlament konyhájába szaladt le nőnapot tartani, ismételten szép üzenet. Nem tudok elvonatkoztatni attól a felvetéstől, hogy bosszantásnak szánta.
A válasz a KDNP (tehát az IKSZ anyapártja) részéről csúnya beavatkozás volt az elnökválasztásba. Soltész Miklós államtitkár, Nacsa Lőrinc közvetlen főnöke egy nagyon markáns, sértegető célzásoktól sem mentes kortesbeszédet tartott Lőrinc mellett. 97 szavazattal a 72 ellenében végül utóbbi lett az elnök, aki ma is betölti ezt a tisztséget. Mára éppen befutó helyet kapott a Fidesz-KDNP pártlistán 71-ikként.
Emlékszem a nemek arányára azon aktivisták közül, akikkel együtt szerveztük az IKSZ életét Budapesten. KDNP-sként a Fidesz listáján jelenleg egy nő van, fiatal aktivisták között kb. fele-fele arányban voltak nők. Az IKSZ elnökségében jelenleg egy nő van. 2015-ben kettő volt, igaz, akkor többen elutasítottuk a felkérést, ezzel tiltakozva az elnökválasztás körülményei ellen. A KDNP elnökségében egyetlen nő sem foglal helyet, egyetlen egy megyei elnök van, aki hölgy. A nők kevésbé kereszténydemokraták vajon? Nem hinném…
A kormánypártok brutális kommunikációját nem a nemek aránya határozza meg. Novák Katalin ugyan sokkal szerethetőbb stílusban beszél, mint mondjuk Németh Szilárd, de ha az ifjúsági szervezetre tekintünk, már nem tudnánk olyan könnyen választani Böröcz László vagy Párkányi Eszter között. Antoni Rita cikkében nagyon inspirálóan beszél arról, hogy a női kvóták bevezetése akár humanizálná is a hatalmat. Nekem ezzel kapcsolatban vannak kétségeim, nem tudom, hogy ez mennyire sztereotipikus.
Nőiségemet politikai tevékenységembe én sose vittem be, nem foglalkoztam különösen ilyen témákkal, ettől függetlenül nyilván női mivoltom megjelent, már csak öltözködési stílusom miatt is. IKSZ-esként, KDNP-sként számomra inkább hátrány volt, mint előny női létem, különösen úgy, hogy nem voltam se házas, se párkapcsolatban. Kilépésem óta ennek nincs jelentősége, legfeljebb annyi, hogy hamarabb elhívnak egy olyan műsorba, ahol csak férfiak vannak – de reményeim szerint ez a mondanivalómnak is köszönhető. Most sem foglalkozok különösebben nő-témákkal, és kifejezetten érzékeny vagyok arra, ha míg férfitársaimat kemény pártpolitikai témákról, addig engem mondjuk a #metoo mozgalomról kérdeznek. Ezzel nem mondom azt, hogy a metoo kevésbé fontos, mint a pártpolitika, sőt, de bizonyára a férfiaknak is van a metoo-ról, nekem pedig a pártpolitikáról véleményem. Egy aktív nővel szemben sokkal hamarabb felmerül az a vád, hogy nyilván azért üti az orrát politikába, és azért vitatkozik, mert kielégítetlen, de ezen kívül jelenleg nem tapasztalok hátrányos megkülönböztetést.
A kvótát azért utasítottam el, mert nem szeretem a túlszabályozást, és mert a kvótanői létet megint hátrányos megkülönböztetésnek érezném. Kvótanőnek azonban kevésbé hátrányos lenni, mint egyáltalán nem lenni. A Talita magazin mutat arra rá, hogy nem gondolhatjuk komolyan az esetleges kvótanők alkalmatlanságát jelenlegi férfi politikusainkkal szemben. Pillantsunk a ma politizáló nőkre mint Szél Bernadettre vagy Demeter Mártára, akik az egyik legértékesebb munkát végzik az ellenzék soraiban. A női kvóta nem arról szól, hogy a nők jobbak a férfiaknál, hanem hogy ugyanolyan jók vagy rosszak. Valóban fontos szimbolikus üzenet volna az egész társadalom számára több nő jelenléte a Parlamentben. Cikkem végére azt írom, hogy e cél eléréséhez úgy tűnik, nincs más mód, mint a kvóta. Örülnék, ha lenne, ez rajtunk, nőkön is múlik, ne higgyük el, hogy ez egy férfias szakma!
A borítókép forrása: kormany.hu.
* * * * * * *
Ezen bejegyzés is egy posztsorozat része, amelyet a nagyböjt alkalmából indítottam. Arra teszek kísérletet, hogy 46 napon át mindennap konkrét politikai (de nem pártpolitikai!) témák mentén keressem azt, mi lehet Jézus álláspontja. Kizárólagosság nélküli töprengések, vállaltan gyarló és töredékes útkeresés, „az Úr arcának keresése”, ahogyan azt XVI. Benedek pápa írta A Názáreti Jézus című trilógiájában. Fogadjátok szeretettel, türelemmel, megértéssel. Imádkozzunk és gondolkodjunk együtt!
