A mostani téma is olyan, amiről biztos voltam, hogy írni fogok. És ha már tegnap értekeztem a szembenállásról és a gyűlölködésről, akkor most fogok írni a gyűlöletbeszéd szabályozásról. Sokszor leírtam már, hogy nem hiszek benne, sőt, károsnak tartom, ha a törvények betűjével szeretnénk pótolni az élő hagyományt, a megfelelő lelkületet. Ha büntetjük például a holokauszt tagadását, attól nem lesz kevesebb holokauszttagadó, legfeljebb körmönfontabban fognak fogalmazni. Az amerikai, a teljesen szabadjára engedő út vagy a kontinentális szigorúbb szabályozás a keresztényibb? Nem biztos, hogy van rá válasz, a saját véleményem fogom leírni.
Mit mond Jézus, amit ha komolyan veszünk, azon a kereszténységet politikai marketing termékként felhasználók rendre felháborodnak? „Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira!” (Mt 5, 38-41) Kemény szavakat kapott volna Jézus Bayer Zsolttól, ha kortársak lettek volna… De azontúl, hogy a hegyi beszéd minden mondatával egy vádirat azoknak a hatalmaknak, amelyek saját érdekükre használnák fel a kereszténységet, az idézett szakaszok vonatkoznak a gyűlöletbeszéd szabályozásokra?
Jézus kijelentései azt sugallják, hogy „easy, ne akarj elégtételt venni”. Nem én tehetek róla, hogy ennek a mondatomnak most áthallása van, de ha már van áthallása, akkor hozzáteszem, se most, se április 8-a után ne akarj elégtételt venni :D Fogadd el, ha rágalmaznak, Jézus is csöndben tűrte, ahogy bíborpalásttal gúnyolták, kínzó töviskoronát adtak rá, és csak imádkozott gúnyolóiért. Ez hatalmas lelki nagyság és béke. Én biztos, hogy olyan ember közelében akarok élni, aki erre képes!
Engem lenyűgöz, hogy Jézus miként valósítja meg küldetését. Nála a mi és a miként egybeesik, és ez is roppant vonzó. Ugyanakkor nem gondolom, hogy egy békésebb politikai helyzetben, amikor van esély a folyamatok jobbra fordítására, Jézus elvszerűen soha se nyúlt volna jogi eszközökhöz. Jézus szanhedrin előtti pere – ha úgy zajlott, ahogy az evangéliumok beszámolnak róla – koncepciós volt, és amikor maga a bírói hatalom korrumpálódik, akkor nehéz hova fordulni. Képzeljük csak el, ha a bírói és a főpapi hatalom Jézus idejében külön vált volna a zsidóságon belül, és mondjuk a főbíró hű lett volna hivatásához, Jézust nem ítélték volna el! Milyen gyönyörű lett volna… Bár – ez a feltételezés teljesen történelmietlen – akkor könnyen lehet népével együtt jutott volna arra a sorsa, amire emígy csak egyedül jutott pészach beköszöntésének napján.
Lehet, hogy túl sokat látok bele, de talán a hegyi beszéd idézett versei épp arra figyelmeztetnek minket, amit már a bíróságok működésével kapcsolatban megtanultunk, hogy a jogszolgáltatás nem, vagy nem mindig igazságszolgáltatás. Jogrendszereinkkel helyes, ha az igazságra és az igazságosságra törekszünk, de azt tökéletesen sose érhetjük el. Itt nem feltétlenül arról van szó, hogy sajnos mindig lesznek ártatlanok, akiket a bíróságok elítélnek, sokkal inkább arra utal Jézus, hogy vannak olyan bűnök, amit földi hatalom nem ragadhat meg, de ami attól még bűn! Amiatt nem büntethetők egyes bűnök, mert túl nagy a veszélye, hogy emberi gyarlóságaink közepette ártatlanokat is elítélnénk. Az, hogy ma már vallási különbözőségek miatt senki nem büntethető (nyugati államainkban), valaha felháborító elképzelés lett volna, és hosszú, véres úton jutottunk el a mostani szabályozásig.
Sokszor használt logikám, hogy az ideális országomban számos erkölcsi bűn nem kriminalizált, mégsem követi el azt senki, a gyűlöletbeszédre is alkalmazható volna. Számomra szimpatikus az angolszász szabályozás, ahol tényleg mindent lehet mondani, tüntetni, hirdetni, csak a nagyon konkrét uszítás tilos. Az angolszász világnak azonban nincsenek olyan tragédiái, legalább is nem a közelmúltban, mint itt a kontinentális Európában. Oberlander Baruch rabbi beszélt arról, hogy a holokauszttagadó törvény Amerikában tényleg fölösleges volna, Magyarországon azonban más a helyzet, hiszen itt történt ez a szörnyűség, ráadásul az állam közreműködésével. Jobban tetszik az a szemlélet, hogy az államnak a saját nevében kellene kikérnie magának, hogy a holokausztot tagadják, ezzel nem is annyira zsidóságot védve, hanem az állam becsületét. Ez talán olyan, mintha például a babiloni fogság után létrejövő régi-új zsidó államban megtiltották volna, hogy felmentsék magukat a fogságba kerüléshez vezető bűnök alól.
A holokauszt tagadását tiltó törvényt alkalmatlannak tartom arra, hogy segítse a kiengesztelődést és a múlt feldolgozást, de más a célja. Idővel érvényét veszítheti, és érvényét is fogja, nemcsak azért, mert történelmi látásunk kitisztul, hanem mert később majd ha valaki butaságot vall is, nem lesz már fenyegető. A gyűlöletbeszéddel kapcsolatos törvények a társadalmi kontroll és immunrendszer gyengeségét jelzik. Ahogy azonban az emberi test immunrendszere is le tud gyengülni, amikor gyógyszerekre szorul, mankóként a gyűlöletbeszéd törvények segítséget nyújtanak a közjó iránt elkötelezett osztályok önvédelméhez.
A gyűlöletbeszéd törvényre természetesen egy ideális országban nincs szükség, de inkább megfordítom, egy ideális országban a gyűlöletbeszéd törvény léte már nem okozna frusztrációt, mert senkiben sem merülne föl az, hogy ezek a fajta törvények az igazságot akarnák elhallgattatni.
A borítókép Caravaggio Tövissel koronázás című festményét ábrázolja, forrás: syndrome-de-stendhal.blogspot.hu.
* * * * * * *
Ezen bejegyzés is egy posztsorozat része, amelyet a nagyböjt alkalmából indítottam. Arra teszek kísérletet, hogy 46 napon át mindennap konkrét politikai (de nem pártpolitikai!) témák mentén keressem azt, mi lehet Jézus álláspontja. Kizárólagosság nélküli töprengések, vállaltan gyarló és töredékes útkeresés, „az Úr arcának keresése”, ahogyan azt XVI. Benedek pápa írta A Názáreti Jézus című trilógiájában. Fogadjátok szeretettel, türelemmel, megértéssel. Imádkozzunk és gondolkodjunk együtt!
