Lukácsi evangéliuma

Legsürgetőbb feladat az oktatás átformálása

2018. március 27. 00:21 - Lukácsi Katalin

elte_egyetemi_konyvtar.jpg

Érintettem már a kötelező hittannal kapcsolatban, ahogy az önkormányzatiság témájánál is, de illő egy átfogóan az oktatással kapcsolatos cikket is beleillesztenem posztsorozatomba.

Szabad tankönyvválasztás. Decentralizáció. Kritikus gondolkodást ösztönző tananyag, amely nemzetközi síkon is eligazít. A lexikai tudás háttérbe tolása. Hazaszeretetre, aktív állampolgárságra és szolidaritásra nevelés. Az iskolák függetlenítése a pártpolitikai hatalomtól. A felzárkóztatás elsődleges eszközeként tekintsünk az oktatásra. Béremelés, kiszámíthatóság. A köz- és felsőoktatásra fordított költségvetési összegek jelentős növelése. Lényegében a sok ellenzéki párt által is ellenjegyzett oktatási minimumot soroltam fel. Nehéz ezzel vitatkozni, nehéz azt állítani, hogy a kereszténydemokrata irány ezzel ellentétes volna.

Lehet, hogy az állami élet minden szintjén működik a kereszténydemokrácia hármassága, de az oktatásban nagyon látványosan. A közösséghez tartozást, az állampolgárrá válást, a felelősségtudatot és a közösségi élményt az iskola adja meg, ez tartozhat a szolidaritás értékéhez. A jó iskolának a lehető legmagasabb autonómiája van, megfelelő tudású tanárok tanítanak, akik bőven kompetensek ahhoz, hogy a legmegfelelőbb tanítási módszert válasszák, és a legmegfelelőbben súlyozzák a tananyagot, ez lehet a szubszidiaritás értéke. Míg az, hogy az oktatás során a diákoknak olyan eszközrendszerrel, keresni és kérdezni tudás, az önmegvalósítás képességével kell, hogy gazdagodjanak, ami a személyközpontúság értékét jelenti.

A Jobbik részt vett az oktatási minimum kidolgozásában, de pár kérdés miatt azt végül nem írta alá, mégis fontos hangsúlyozni azt, hogy 90 %-val egyet ért. Ez azért hallatlan előrelépés a 8 évvel ezelőtti Jobbikhoz képest. Dúró Dóra többek között azt emelte ki, hogy hangsúlyosabbá tennék a sikertudatra és nemzeti öntudatra nevelést. A sikertudat az mindenképp nagyon fontos, de nem tudom, mit értett rajta a politikus, gondolom, nem azt, hogy ezekben a történelemkönyvekben megnyernénk a világháborúkat. Gumi fogalom a pozitivitás, lehet, hogy Dúró Dóra is erre gondolt, a részemről Barbara Fredrickson A pozitív érzelmek hatalma című könyvében leírt módszereket építtetném be az oktatásba, és varázsütésre kicserélődne nemzetünk. Amiről a kereszténység akar néha csendőr stílusban duruzsolni, azt ma már a pszichológia tudománya is alátámasztja. Az élet, tehát a gyarapodás, a siker, a boldogság, a kiteljesedés, a béke, az mind a szeretetben, tehát a kapcsolódásban, az őszinteségben, a bizalomban rejlik, ami tanulható, és távolról sem csak egy érzelem. A szeretet sokkal inkább egy életmód, egy hozzáállás, egy döntés vagy döntések sorozata!

Beszélek az ellenzéki pártoktól, az oktatási minimumról, és nem beszélek a Fidesz-KDNP oktatáspolitikájáról. Nehéz róla mit mondani. Bizonyára vannak pozitív intézkedései is, de kártékonysága azt messze felülmúlja, és nem nagyon látszik az önkorrekcióra való hajlandóság vagy képesség. Itt van nekünk az ELTE, amely egyetem felvehetné a versenyt a környező egyetemekkel, ehelyett az állam mostohán bánik vele. Kinevezi kedvenc egyetemnek az alig jegyzett NKE-t, amelynek rektora legszívesebben sóval hintené fel az ELTE helyét. Ígéretes és vonzó kilátás. Az is, ahogy a szomszédos országok egyetemei elsuhannak mellettünk. Ahogy félő, hogy a CEU pedig Bécsbe költözik. Hazaárulás és nemzetrontás az, ha a Fidesz-KDNP kormány áldásos tevékenysége gyümölcseként sikerül elüldöznie egy ilyen szellemi műhelyt hazánkból, jár majd érte a taps…

Ezer szempontból kell átalakítanunk a felsőoktatásunkat. Kell a hatékonyság, de nem a jelen kancellária rendszerrel. Az akadémia és az egyetemek kapcsolatát is szorosabbra kell fűzni. A humán tudományokon belül – talán különösen a történelmet érinti – sokkal hangsúlyosabbá kell tenni az idegen nyelvek használatát. Fantasztikus, hogy mi ismerjük a saját történelmünket, de még a sajátunkat se tudjuk megfelelő nemzetközi távlat nélkül megismerni. Mivel kis nemzet vagyunk, így pedig kötelességünk komoly erőforrásokat fordítanunk arra, hogy mi magunk is alakítsuk a rólunk szóló nemzetközi diskurzust – egyáltalán alakítsunk rólunk szóló diskurzust! Olvastam egy külföldi áttekintést az európai integráció történetéről, ahol igyekeztek kiegyensúlyozni a mérföldköveket és fontos személyiségeket kelet és nyugat között, 1989-et kapta meg kelet, és hozzá Vaclav Havel lett az arc. Holott akkoriban még úgy tűnt, mi járunk az élen… A felsőoktatás, a tudomány, a kultúra és a politika egymással kölcsönhatásban tud országimázst kialakítani, ha elsorvasztjuk az előbbieket, a politika hiába lesz tetterős, sikerei nem lesznek maradandóak, ha a tudomány szférájában tolmácsok nélkül marad. Nézőpontjait akkor nem lesz képes a megfelelő színvonalon artikulálni. A felsőoktatás tehát a politikacsinálás és külpolitika része is egyben.

Sok-sok szempontot vetettem fel, csak ízelítőkként, a kereszténydemokrata oktatáspolitikáról egy külön posztsorozatot indíthatnék. Nem hiszem, hogy elfogultság a részemről, szerintem vitán felül áll, hogy országunk felemelkedéséhez (leszakadásának megállításához, és utána felemeléséhez) jelentős irányváltásra, szemléletformálásra és újításra van szükség mind a közoktatás, mind a felsőoktatás szintjén. Magyarország történelmi és kulturális hagyományait tekintve iskola- és nem stadionországnak kell lennie. Sikeres startupokkal országimázst is jobban lehet építeni, mint focicsapatokkal. Nem kellene, hogy a stadionok és az iskolák kizárják egymást, mondhatnák ókori görög barátaink, csatlakozom is hozzájuk, nem kellene…

 

A borítókép az Egyetemi Könyvtár olvasótermét ábrázolja, forrás: welovebudapest.com.

* * * * * * *

Ezen bejegyzés is egy posztsorozat része, amelyet a nagyböjt alkalmából indítottam. Arra teszek kísérletet, hogy 46 napon át mindennap konkrét politikai (de nem pártpolitikai!) témák mentén keressem azt, mi lehet Jézus álláspontja. Kizárólagosság nélküli töprengések, vállaltan gyarló és töredékes útkeresés, „az Úr arcának keresése”, ahogyan azt XVI. Benedek pápa írta A Názáreti Jézus című trilógiájában. Fogadjátok szeretettel, türelemmel, megértéssel. Imádkozzunk és gondolkodjunk együtt!

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lukacsikatalin.blog.hu/api/trackback/id/tr7313782576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nemecsekerno_007 2018.03.27. 19:46:57

Önmagában nem elég, csak konzerválja a jelenlegi modelt.

Az meg a magyar vállalkozások pénzéből képez szakembereket gazdag európai országoknak.

maxval bircaman szeredőci szürke proletár · http://www.bircahang.org 2018.03.27. 20:09:29

S ez mire lenne jó? Ingyen szakembereket termelni a nyugat számára?

heizer 2018.03.28. 14:21:07

Azért ha már széles társadalmi konszenzus kell az oktatásról, (mint az a belinkelt 10 pontban van) akkor vegyük már fel azt a legitim érvet is, hogy a jóval gazdagabb nyugati országok, milliós számban képeztetnek a rászorulóbb keletiekkel kiváló szaktudással rendelkező embereket, amikér cserébe legfeljebb csak áttételes kompenzáció jár, van aki soha nem tér vissza, és nem utal többé haza.

Szóval vegyük már figyelembe annak a határköltségét: ha sokszorosát költjük a mainak az oktatásra, és még csillogóbb elméket képezünk, vajon a még több nyugatra vándorló és ottmaradó hazánkfia vesztesége, és a gazdaság oktatással arányos emelkedés kiadja e a nullszaldót?

Azért az látható, hogy a gazdaságunk nem fog tudni olyan ütemben nőni, hogy a bérhátrányt kompenzálja.

Az esetleges oktatási többletráfordítás okozta gazdasági növekmény jóval később jelentkezik (vagy akár el is maradhat) mint amilyen ütemben a nyugat el tudja szívni az így keletkező tudástöbbletet!

Természetesen ez a dolog egzaktul nem határozható meg (viszont biztosan becsülhető), de szélsőséges esetben ez akár padlóra is küldheti az országot (konkrétan: óriási pénzeket ölünk az oktatásba, miközben a kikerülő új, elvileg magasabban képzett nemzedéket teljesen - vagy aránytalanul nagy mértékben - felszívja a nyugat).

Én ezt nagyon is reálisnak gondolom, ez egy olyan szempont amit az oktatási többletráfordításoknál igenis figyelembe kell venni, és ki kell értékelni. Könnyű azzal kampányolni, hogy több pénzt, jobb oktatást, de észre kell venni, hogy a dolog kockázatos.

Természetesen itt, egy jó külpolitikának kulcsszerepe kellene hogy legyen: ezt a fajta kompenzációt az Unión belül el kellene érnünk, és bizonyos, hogy a többi keleti tagállam ebben kemény egységfrontot tudna alkotni.
süti beállítások módosítása