Tegnap az atomenergiához a kovakövektől indultam, így nem jutottam el addig a kérdésfelvetésig: mit szól vajon Jézus, és mit szóljunk mi, keresztények az atomerőművek működéséhez? A tegnapi posztomat az emberi géniusz csodálatának szenteltem, ma gyakorlati kérdéseket vetek fel. Keresztény szemmel hol van több érv a serpenyőben, az atomenergia mellett vagy ellen?

Tavaly Daniel Nadlinger fizikus egy egyszerű (természetesen jó minőségű) digitális fényképezőgéppel képet készített egy atomról, amin egy kis részecske szabad szemmel is láthatóvá vált. Szó szerint apróság, és mégis milyen nagy csoda! Bár ma már pontosan tudjuk, hogy az atomok világegyetemünk tovább osztható alkotóelemei, mégis az alapsejtjei tapintható és látható világunknak. Azokból épülünk fel. Életünk minden elkápráztató, megrázó, lenyűgöző és szemet gyönyörködtető csodája leírható az atomok mozgásán keresztül. A megtestesülés is! Ezt az egyszerű fotót szemlélve, történelmünk egyik legnagyobb titka és misztikája elevenedhet meg lelki szemeink előtt. A világot teremtő hatalmas, láthatatlan, anyagtól idegen Isten, alászállt, megtestesült és részévé vált az általa teremtett világnak! Jézus is ilyen apró atomokból épült fel, ahogy mi is, mindannyian, elbűvölően egyedien, páratlanul csodálatosan.

A tavalyi nagyböjti posztsorozatomban, ahol a történeti Jézusról írtam, az érzékenyebb témákat péntekre időzítettem, hiszen péntekenként szigorú böjtöt tartottam. Ezt a logikát mostani posztsorozatomban is követni fogom, ahol tudom (bár a politikában sok érzékeny kérdés van). Szigorú böjt mellett talán tisztábban, kevesebb részrehajlással kereshetem a kereszténydemokrata utat. Ezért írok ma a kötelező hit- és erkölcstan kérdéséről, ugyanis a véleményem különbözik a keresztény (látszólagosan vagy valósan) többségi véleménytől.

Tinédzserként volt egy rövid időszak, amikor azt gondoltam, közgazdász leszek, de ez hamar elillant. Először filozófia szakra jelentkeztem, azóta hitoktatói, közösségszervezői és történészi diplomát szereztem, de közgazdaságit nem. Most mégis arról próbálok röviden értekezni, vajon Jézusnak mi lehet a véleménye az egykulcsos adóról… Hálás feladat.

Ha már a hold járásának köszönhetően és naptárunk jó voltában Bálint nap idén hamvazószerdára esik, gondoltam bekezdek nagyböjti posztsorozatommal, és keresztény szempontból az egyik legérzékenyebb kérdéssel indítok: mit kezdjen egy keresztény a társadalmi nemmel. Nem véletlen, hogy az ilyen érzékeny kérdéseket legszívesebben a szőnyeg alá söpröm, minthogy Jézust követve akarjak ezekről megnyilvánulni. Ezért is vagyok hálás, hogy hozzáláttam a „hogyan politizálna Jézus” posztsorozathoz, mert miután cikkeket olvastam a társadalmi nem fogalmáról, úgy érzem, egy mumusommal kevesebb lett.

Nemrégiben egy közéleti beszélgetésen megleptek azzal a kérdéssel, hogy Jézus vajon tagja volna-e a Viszlát Kétharmad mozgalomnak. A kérdést kaptam azért, mert októberben előadást tartottam Hogyan politizálna Jézus címmel. Majdnem elhárítottam a válaszadást, annyira megijedtem attól, hogy el kell mondanom a véleményemet. Holott semmi mással nem szeretnék foglalkozni, csak ezzel: mit gondolhat Jézus, mit csinál, és mit akar, hogy mi mit tegyünk. És erre majdnem visszautasítottam ezt a kérdést, mert félek attól, ha elmondom a véleményem, azzal inkább megosztok, és nem evangelizálok.