Sok minden forgott a fejemben, miről is írjak nagypénteken, ami kellően fajsúlyos. Végeredményben a megváltás maga is egy politikai tett :D De a történeti igazságtételt választottam, mert szimbolikájában illik, és mert rendre ez a politikai téma jut eszembe nagypéntekről.

Elérzékenyülök mindig, amikor a rendszerváltással foglalkozom, és Nagy Imre rehabilitációjáról, újratemetéséről van szó. Mindig többet érzek bele az adott eseménynél. A Nagy Imre-per több ponton párhuzamba állítható Jézuséval. Heller Ágnes hozza A zsidó Jézus feltámadása című fantasztikus könyvében párhuzamként, hogy azért is hazug a zsidó Isten-gyilkos vád, mert ez olyan volna, mintha a magyarokat gyűlölnénk Nagy Imre elítéléséért – de hát Nagy Imre is magyar volt! Nagy Imre perében pedig ugyanolyan bátran nem kért kegyelmet, inkább a bíróság legitimitását kérdőjelezte meg.

Már korábban megkomponáltam a mai témát és a címet. Sokat gondolkodtam azon, hogy a szent három napon mégis milyen kérdésekről írjak. Nehéz olyan politikai problémákat találni, amelyek „méltók” volnának ehhez a három gyönyörű naphoz. Súlyukat tekintve, témaegyezés miatt választottam, amit választottam. Ma írok a korrupcióról, megemlékezve Júdás 30 ezüstjéről. Ma 1988 éve (Vermes Géza szerint esett Jézus halála az időszámításunk szerint-i 30-ra) árulta el Júdás Mesterét 30 ezüstért. És mivel most Magyarországon a korrupció az egyik legégetőbb probléma, és szerte a világon a politikával kapcsolatosan az egyik legkritikusabb kérdés, helye van annak, hogy ma írjak erről.

Idézet két cikkből:
„A jég olvadását semmi esetre sem a növekedő átlaghőmérséklet okozza. […] Nagyon úgy tűnik, hogy ez minden idők egyik legnagyobb tudományos becsapása […].”
„- Igaza van azoknak, akik szerint ez az első klímaváltozás, amelyben az ember is vastagon benne van?
– Mértékadó tudós ezt ma már nem vitatja.”
A felső a Hit Gyülekezete blogjából, a második a Válasz.hu-ról származik. A mai cikkem nem a Hit Gyülekezetéről fog szólni, hanem a klímaváltozásról, az ember természettel szembeni felelősségéről. Nehezen tudok felülemelkedni ezen a hitgyülis cikken, de nem erre fogok reflektálni.

Magyarként nem hagyhatom ki egy ilyen posztsorozatból a nemzetpolitikát. A nemzet fogalmáról fogok írni. A hazaszeretetről már írtam, ott is megemlítettem Jézus kötődését saját hazájához. Itt is bátran párhuzamba állíthatjuk Jézus viszonyát a zsidó közösséghez, vagy a mai zsidó nemzettudatot a magyar nemzettudattal.

Az a fogalom, amit ma a nemzet-en értünk a modernitás szülöttje. Egyes történészek szerint vannak előzményei, mások szerint csak a gazdaság adott fejlődési fokának köszönhetően jött létre, és hanyatlik majd alá. Annak ellenére, hogy új fogalom, amikor megjelent, öröktől fogva létezőnek tartották. És izgalmas az is, hogy sok modernitás ellenes politikai mozgalom fontosnak tartja a nemzetet.

Érintettem már a kötelező hittannal kapcsolatban, ahogy az önkormányzatiság témájánál is, de illő egy átfogóan az oktatással kapcsolatos cikket is beleillesztenem posztsorozatomba.

Szabad tankönyvválasztás. Decentralizáció. Kritikus gondolkodást ösztönző tananyag, amely nemzetközi síkon is eligazít. A lexikai tudás háttérbe tolása. Hazaszeretetre, aktív állampolgárságra és szolidaritásra nevelés. Az iskolák függetlenítése a pártpolitikai hatalomtól. A felzárkóztatás elsődleges eszközeként tekintsünk az oktatásra. Béremelés, kiszámíthatóság. A köz- és felsőoktatásra fordított költségvetési összegek jelentős növelése. Lényegében a sok ellenzéki párt által is ellenjegyzett oktatási minimumot soroltam fel. Nehéz ezzel vitatkozni, nehéz azt állítani, hogy a kereszténydemokrata irány ezzel ellentétes volna.

Virágvasárnap van, és régen eldöntöttem, hogy a mai nap a politikai marketingről fogok írni. Ebben a témában nemcsak azt a kérdést tehetjük fel, hogy mit tenne Jézus, hanem hogy mit tett. Jézus küldetését nem tartom egy az egyben lefordíthatónak a politikai síkra, hiszen küldetése nem (csak) politikai volt, viszont épp ebben a kérdésben kereszténydemokrataként sok értékes tanulságot gyűjthetünk az evangéliumot akár csak történész szemmel olvasva is. Különösen sok, fájdalmas tanulságra tehetünk szert, ha nemcsak Jézus, hanem ellenzői tetteit is vizsgáljuk. Hosszú leszek, csapongó és sokszor profán, de nagyon inspirált most ez a téma.

Ha bármi olyat teszek vagy nyilatkozok, amivel apró, de fájdalmat okozok a nyakunkra nőtt pártnak, akkor hazafias alapon való felbuzdulásból vagy kiosztott feladatként azt hozzánk fel velem szemben, hogy gerinctelen vagyok, már minden pártban jártam, túl fiatal vagyok, zavaros, nem találtam meg még a helyem. A gerinctelenség vádját nevetségesnek tartom, de az útkeresés kigúnyolását jogosnak, ezért érint érzékenyen. Épp itt az idő, hogy reflektáljak saját utamra. A politikai vélemény változtatásáról fogok írni, és ehhez lehetek én szemléltető ábra. Mostanában nagyon szeretem úgy gondolni, mintha mindig azt mondtam volna, amit most, de ez nincs így.

Talán a legnehezebb témáról veselkedek neki ma cikket írni, amely Damoklész kardjaként végig a fejem fölött lebegett, mióta bele kezdtem a cikksorozatba. Péntek van, szigorú böjt. Nagypéntek előtt már az utolsó. Hogy repül az idő. Ma az abortuszról, és természetesen nem az abortuszról, hanem a magzatvédelemről fogok írni.

Nem akarok ironizálni, hiszen itt tényleg az életről van szó. Az életről van szó, és éppen ezért szomorú, hogy hisztéria alakult ki körülötte. A keresztény politizáló értelmiség vagy a mai politikai katolicizmus, keresztény fundamentalizmus rendre olyan színvonalon ragadja meg ezt a súlyos témát, mint Orbán Viktor a menekült/bevándorló válságot. Emberéletekről ilyen színvonalon vitatkozni nem lehet, sőt, tilos.

Csak hogy magamat is lehetetlen helyzetbe hozzam, amikor készítettem a posztterveimet, beírtam olyan témákat is, mint amiről most fogok. Halogatom már egy ideje, de kicsit motiváció is a számomra, hogy ebből a kérdésből, amiben a lehető legkevésbé tudok szakmai meglátásokat tenni, mégis mit hozok ki :D Ma a kórház privatizációt járom körbe.

Vannak olyan politikai irányelvek, amelyekről nem én állítom, hogy a keresztényi politikai gondolkodást képviselik, hanem az egyház enciklikákban köteleződött el mellettük. Az egyik legfontosabb ilyen a szubszidiaritás. Nehéz ezt magyarra fordítani, kisegítés elvének szokták, de ezzel a fogalommal nincs kisegítve az érteni akaró fül, talán nem túlzok, ha egyszerűsítve ezt az önkormányzatiságnak és a különböző szférák autonómiájának fordítom.